Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1927

11 Mit céloz ez a liturgikus mozgalom? Amikor liturgiát emlegetek, akkor nem egyszerűen istentiszteleti formákra, cselekvényekre, szerekre, szertartásokra, illetőleg ezek összességére gondolok. Igen, ezek fontos, de nem egyedüli, nem legértékesebb részei e fogalomnak. A liturgia a benedeki elgondolásban az Egyházzal való együttélés szerve. „Die Liturgie ist der mystische Blutumlauf in der Kirche als in dem mystischen Leibe Christi" (J. Herwegen). A vallási élet végső elemzésben nem egyéb, mint az ember szárnyalása Isten, az örök partok felé. Embert s nem lelket emlegetek, tehát testből és lélekből összeálló élet hordozójára gondolok. Megpróbáltuk ezt a szállást szárnyak nékül s — lezuhantunk ... Az ember vallási életének Istentől kapott szárnyai a liturgia: higyjétek, sas-szárnyak, haza érünk velük . . . Ez a liturgia majd elvezet a „Communio Sanctorum"-hoz! Összefűz a múlttal, egy oltár köré csoportosítja a lelkeket. Közös kútforráshoz járunk, egy-házban lakunk, egymásra ismerünk: Krisztusban újra testvérek leszünk. Ugy, mint egykoron, amikor a katakombákat, a Colosseumokat jártuk, ruhánkra a keresztet tűztük, az Egyházban édesanyánkat láttuk . . . Krisztus királyságában egyre hevesebben, egyre lelkesebben folyik a harc. Az új honfoglaló hadseregben ott küzdenek a nagy hadvezér, Szt. Benedek ezredei is. A vezérkarban, Krisztus király veretlen vezérkarában, ott látom ősz Édesatyánkat is. Tizennégy évszázadon át diadalról diadalra vezette seregét: ki félne attól, hogy a „Pax"-os zászló el fog bukni!? A kemény, életet fagyasztó tél után újra itt jár a nursiai Ifjú: hozza a tavaszt, az ifjúságot, a „iuvenescere in Christo"-t . . . Ennek a tavasznak rügyei, Szt. Benedek ezredeinek leventéi, regrutái ti vagytok, hamvas lelkű, rövidnadrágos, tisztavérü fiúk! Vigyázzatok a véretekre, ifjúságtok szent erőire, a lelketekre! Elnézlek itt, ezeken az ütöttkopott folyosókon. Jövőnkért aggódó lelkem feszülten föl-föl figyel: kihallatszik-e az iskolatermekből a lelkes munka üteme, a kápolnából a bízó, termékeny ima szárnysuhogása? Aggódva, félve nézem: sasok fészke-e a Baross-utcai gimnázium, nő-e, izmosodik-e, merészen feszül-e szárnyatok, Szt. Benedek szárnyai, az „Ora et labora!"? S öröm, remény kapja el lelkemet, amikor tanulmányi statisztikátokat forgatom, amikor szegénységben is megható kápolnátokban látlak, amikor a szemetekbe nézek . . . Hiszem, hogy kápolnátok oltárképének festője a meleg valóságot csalta a vászonra: ifjú lelketek Szt. Benedek lelkén csüngve érik . . . Atyám, ünnepeden jelentek. Ez a köszöntőm. Jelentem, hogy a pesti gimnázium kis udvarán pompás, lelkes ujonc-csapat exerciroz. Krisztus király bizton számíthat a csapatra: fölkészülten várja s majdan keményen, utolsó leheletéig állja a harcot!