Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1926

5 kulásának halála a dresszűra. Meg kell ismerkednie evégből a nevelőnek az erkölcsiség organikus fejlődésének feltételeivel. Ismernie kell az emberi lélek fejlődéstörvényeit általában és különösen az összefüggést a testi és lelki fejlődés között, még pedig nemcsak a lélektan tudományos kézikönyveinek tanulmányozása által, hanem önmegfigyelés, önnön fejlődésének történetébe való mély behatolás űtján. Csak így tud igazán a gyermek fejlődésének titkaiba bepillantani s csak így bírja azt megérteni és irányítani. A nevelőnek meg kell ismernie növendéke életviszonyait, számolnia kell azon hatásokkal, melyek a gyermeket iskolatársai, az utca és a család részéről érhetik. Mérlegelnie kell az erkölcsi téren való elhagyatottság veszélyét, mely ki van téve a gyermek a nélkülözések, zilált családi: élet és sok modern szülőnek hiányos és hibás nevelői eljárása miatt. Nem szabad tehát hirtelen döntő ítéletet mondania egyesekről. Ha csupa jó gyermekek és jó viszonyok volnának, akkor nem volna szükség az ifjúság nevelésére. A hivatásos nevelő nemcsak szóval és beszéddel buzdítja növendékét általában az erkölcsi cselekvésre, hanem egyes konkrét, praktikus esetekben is segíti önfegyelmezésre, erkölcsi tettre. Minden igazi nevelői munka rávezetés a cselekvésre, még pedig önálló cselekvésre, rávezetés az erkölcsiség tisztult felfogására és az erkölcsi tett gyakorlására a felelősségérzettől áthatott példaadó élet és a meggyőződés tüzétől föllelkesített akarat erejével. Nem tanítás, hanem a nevelő cselekvése és cselekedtetése által tanulja meg a növendék az erkölcsi élet gyakorlását. A nevelői munka tett és vezetés a tettre. A gyermek probléma a nevelő előtt. Atyai szeretetével igyekszik tehát behatolni a kis lélek egyéni életének titkaiba. Gyűjti tapasztalatait az iskolában, az utcán, házi látogatások alkalmával, az ifjúsági egyesületi életben, kirándulások alkalmával, szórakozás és játék közben s ezúton igyekszik magának tiszta képet alkotni mindenegyes fiúról. S ha itt-ott csetik-bottlik egy-egy közülük, kutatva botlásának okát és mérlegelve minden körülményt, magához emeli és szívére öleli őt mindaddig, míg a legparányibb életszikra ki nem alszik benne. Gyűlöli a bűnt, de szereti a lelket és büntető eljárásában is ügyel arra, hogy „kelleténél többet ne tegyen, nehogy az edényt túlságosan igyekezvén megtisztítani a rozsdától — összetörje". (Szent Benedek Reg. 64. fej.) A reális nevelő számol az ifjú lélek azon hajlamával, hogy félig vagy egészen öntudatlanul vagy teljesen tudatosan jobb oldaláról mutatkozzék be nevelője előtt, vasárnapi köntösét öltse fel. Sem a „devotio", a gyermeki hódolat és rajongó ragaszkodás, sem az itt-ott előtörő nyers modor nem igazi jele az ifjú valódi lelkületének. A nevelőt egyesek részéről keserű csalódás érné, másoknak pedig pusztulását okozhatná ő, ha erről megfeledkeznék. Csak a lehető legnagyobb önuralom és az a szinte intuitív bepillantás a gyermeki lélekbe tudja őt mindkét bajtól megóvni. Aki nevelni akar, annak szívét-lelkét, tudását ezen egy irányba kell beállítania. Az igazi nevelői hivatás a nevelő koncentrálását kívánja. Csak így várható sikeres eredmény és csak ekkor láthatja a nevelő maga körül csendes megelégedéssel és boldogító örömmel az élet tavaszának kibontakozását, virágzását. Linzer Szilárd.