Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1925

5 iiak annak a nemes törekvésnek munkásai közé, akik a közerkölcsök megjavításán dolgoznak, fáradnak. Az a tanuló, aki évek hosszú során át megszokta a lélek uralmát a test felett, sokszor vette öntudatosan magához és magába az Istent és ezért a bűntudat erősen él lelkében, nemcsak önmaga áll ellent a lélekrombolásnak, de nem fogja tűrni maga körül sem a szennyet és bűnt. A nagyvárosi élet — sajnos — sok bűnt termel és engedi ennek a nyílt utcákra való kivonulását is. Ez ellen az iskola nem veheti fel másképpen a küzdelmet, csak úgy, hogy szóval és példával a kegyelem segítségével a bűn megvetésére nevel. Nevelő munkánkban családiasságra törekedtünk. Az új otthonunkba való költözködés lehetővé tette azt, hogy tanítványaink az előadásokon kívül is felkereshessék az iskolát. A karácsonyi vakációban egy-két tantermet füttetünk, hogy ott játszhassanak a tanulók. A szebb idők beálltával pedig az iskola udvara visszhangzott az egészséges gyermekkacagástól, amint kipirulva kergették labdájukat. Sok lelki fattyúhajtás játék közben mutatkozik és bőséges anyagot nyújt a nevelőnek a helyes tájékozódásra, irányt mutat a nevelő eljárásának. A családias összetartozás legszebben vasárnapokon és ünnepnapokon nyilvánult meg, mikor a tanuló és szülő, aki elfáradt a heti robotban, együtt imádta Istent, együtt mutatta be áldozatát az Alkotónak a szent misében. Liturgikus misehallgatási módunk hatalmas családdá kovácsolt össze bennünket és az ezen érzett öröm nem egyszer könnyeket csalt szemünkbe az istenimádás elmélyült pillanataiban. Az egész ifjúság az iskolai év folyamán négyszer tisztította meg lelkét a bűnbánat szentségében és járult az Ur asztalához. De nem volt diák-mise, hogy többen ne vették volna magukhoz az Élet kenyerét, legtöbbször szüleikkel együtt. Az I. oszt. tanulók közös szentáldozással ünnepelték meg osztályfőnökük nevenapját, együtt vették magukhoz az Ur testét, mikor elhunyt osztálytársukért hallgattak szent misét. Szeptember 27-én 10 tanuló képviselte az intézetet a szt. Gellért-ünnepen egy tanár vezetése mellett. Május 20-án 25 tanuló részesült a bérmálás szentségében. Május 23-án testületileg vettünk részt a gellérthegyi Lurdi-barlang felavatásán. A barlangban először a mi intézetünk dicsőítette énekével a Szűz Anyát és könyörgött ott Nagy-Magyarországért. Május 28. és 29-én a jubileumi búcsú elnyerése végett a józsefvárosi templomot látogattuk meg és az ott hallgatott szentmise keretében járultak a tanulók az Ur asztalához. Június 3-án testületileg vettünk részt az urnapi körmeneten. A missziók ügyét is felkarolta az intézet ifjúsága részint pénz, bélyeg stb. gyűjtésével, részint a missziók ügyének gyakori ismertetésével. Erre nemcsak a vallástani órákon tértünk ki és a Mária-kongregációkban, hanem más órák keretén belül is (p. o. földrajz, természetrajz). A vallási alapokra épített erkölcsi neveléssel tesszük a legjobb és legbiztosabb szolgálatot a hazafias nevelésnek is, mert csak erkölcseiben ép és tiszta nemzedékre számíthat minden körülmények közt biztosan a Haza. Nem a szónokló, hanem a cselekvő hazaszeretet eszményünk, mikor a tanulást, mint állapotbeli kötelességet állítjuk diákjaink elé. Hazánk szomorú állapotát csak dolgos kezek enyhíthetik, csak ezek válthatják valóra a Nagy Haza álmát, csak ezek szerezhetik vissza, amit igazságtalanul elraboltak tőlünk. Nem engedtük nyom nélkül elmúlni az ifjúság lelke előtt a nemzeti napokat (október 6., március 15, hősök emlékünnepe stb.), híven ápoltuk a tekintérytiszteletet. Diák-miséink végén mindig áldást kértünk megnyomorgatott nemzetünk számára az Úrtól.