Dr. Lázár Piroska leány középiskolája, Budapest, 1918-1919
II. Iskolánk az 1918-1919. és 1919-1920. iskolai évben
II. Iskolánk az 1918—1919. és 1919—1920. iskolai évben. Rendkívüli idők szokatlan jele, hogy eltérőleg a hagyományos iskolai szokástól, idei értesítőnkben nem egy, hanem két tanév történetére pillantunk vissza. Két szomorú nehéz esztendőre, melyben az iskola is katasztrofálisan együtt szenvedett a haza szomorú, nehéz sorsának minden változásával. Ma egy éve nem volt módunk rá, hogy a tanév lezárultával a szokásos kedves és tanulságos módon megemlékezzünk az elmúlt tanév történetéről. Mert emlékezni ma egy éve bűnnek számított itt nálunk. Tilos volt a múltba visszanézni, dőre és gonosz módon kiakartak törölni az emberek és főleg a gyermekek leikéből mindent, amire emlékeztek, amit tanultak, ami szentségként élt lelkűkben : az Isten, a haza, a király tiszteletét. Minden eszmét kiirtani, ami hosszú évszázadokon átszűrődve megnemesedett és helyébe tenni a vásári, új igazságokat. Legelső sorban és legerélyesebben épen az iskolában igyekeztek megvalósítani terveiket, népszerűvé tenni eszméiket. A gyermek könnyen formázható leikébe kitörölhetetlenül akarták belevésni tanaikat és ezen romboló munkájuk sajnos sok helyütt sikerrel is járt. Természetes, hogy a pajkosságra oly könnyen hajló ifjúság, sok helyütt örömmel fogadta a tekintélyek alól való fel- szabadulást s igy a bolsevizmus mélyen, széles rétegeiben megfertőzte az ifjúság lelkét és bukása után az iskolának a legnagyobb eréllyel és tapintatossággal kellett hozzálátnia a gyógyítás munkájához. A mi iskolánk jóval előnyösebb helyzetben volt e tekintetben, mint a főváros többi iskolája. Az iskolát csak május hó közepén kommunizállák és igy kevesebb idejük és alkalmuk volt tanaik elvetésére. Az a modor, mellyel a bourgeois leányok érzékenységét számtalanszor megsértették, amellyel azt a tiszteletet, melyet az ifjúság az igazgatónő iránt érzett, lerombolni igyekeztek, visszataszító érzéssel töltötte el leányaink lelkét. Nálunk nem fejlődött ki a tanulók bizalmi rendszere, még pedig maguknak a leányoknak ellenállása folytán és nem volt semmiféle felvilágosító előadás. Mégis az idei tanév kezdetén a legnagyobb eréllyel kezdtünk hozzá az ujjáteremtés munkájához. A legmagasabb cél lebegett szemünk előtt. Nem elégedtünk meg azzal, hogy a bolsevista eszmék erkölcsnélküliségét bebizonyítsuk a tanítványok előtt, hanem egyszersmindenkorra ki akartuk irtani a lelkűkből a kétely leghalványabb árnyékát is az iránt, mintha az eszme az igazság valami relativ, a politikai éráktól befolyásolható lenne. Egész életükre lelkűkbe akartuk vésni az Isten, eszme, a haza abszolút, örökös voltát. Ha saját erőnk elégtelensége és a mostoha viszonyok ezen célunk tökéletes elérését hátráltatták is, elérte e célt a rettenetes béke. Minden tanulónk lelkének legelkeseredettebb gyűlöletével és daccal gondol e békére és e gyűlölet és dac a hazafiságnak dús virágát keltette életre lelkűkben. A politikai fordulatokkal együtt a közoktatásügyi kormányzatban változások voltak. A kultusz- miniszter átmenetileg Imre Sándor volt államtitkár, majd Huszár Károly lett, kit Haller István, a mostani miniszter követett. Dr. Erődy-Harrach Béla és Fest Aladár tanker, kir. főigazgatók, kik szolgálati idejüket kitöltötték, nyugalomba mentek. Nem mulaszthatjuk el, hogy e helyen is meleg köszönetét ne mondjunk az intézetünk iránt tanúsított jóakaratukért. Tankerületi főigazgatónk jelenleg dr. Pintér Jénő. * A közoktatásügy a bolsevizmus bukása után újra a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. így újból a magyar nemzeti szellem uralkodik a tanításban. Ezen szellemnek megfelelően a tanártestületben változások történtek; azok az egyének, akik a bolsevista eszmének hivei voltak, elhagyták iskolánkat. A tanulók magaviseleté, szorgalma, előmenetele teljesen megfelelő. Egy-egy osztályban kevés számú tanuló van, igy a tanár megismerheti tanítványai egyéniségét, nem csak tanítja/ hanem neveli is őket. Az iskola helyisége bérházban van. (V., Személynök-utca 21—23, fél-és 4 ISO
