Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1918-1919
I. Iskolánk múltja - II. Iskolánk az 1918-1919. és 1919-1920. iskolaiévekben
6 melleti a növendékek sorfala közt a kápolnába vonult, ahol az ünnepi szentmisét szolgáltatta s ennek végén mély meghatottságot keltő szentbeszédet mondott. Ezután a díszteremben a Sophianum nevét és jelentőségét fejtegető allegorikus színdarabbal fogadtuk a főpásztort, majd az intézet igazgatója üdvözölte Ő Főmagasságát, aki nagymérvű gondjai és sokirányú elfoglaltsága közt ma ismét különös jelét adta a kath. nevelés és oktatásügy iránti nagy érdeklődésének, mint akárcsak egyik elődje Pázmány Péter, akinek épen egyik jelszava volt: Nincs más mód hazánkban visszaállítani a vallást, mint iskolák által. Egyúttal kérte a bíborosig akit a világháború epilógusa nagy szellemi és anyagi javaktól foszt meg, hiszen a magyar prímások pazar alkotásai és alapítványai idegen kézre kerülnek, hogy zárja szivébe ezt a megmaradt gyermekét, mert ennek szemében a megszükült keretek közt is Ö Eminentiája mindig csak a nagystílű főpap fog maradni, kinek nagy terveit majd csak valamelyik boldogabb utód fogja megvalósíthatni. A főpásztor erre valóban atyai szívből jövő intelmeket intézett növendékeinkhez, kérve, buzdítva, lelkesítve őket, hogy a hit és honszerelem összeforrt erényében tündököljenek. A zárda testületének és a tanári karnak tisztelgése után megtekintette Ő Főmagassága az egész intézetet, részt vett az egyes tanítási órákon és azon kegyes kijelentéssel hagyta el intézetünket, hogy e napot élete legszebb napjai közé fogja számítani. A Sophianum örök hálával jegyezte be e napol történetébe. Egyéb iskolai ünnepélyeink a következők voltak: 1918. nov. 18-án a csatákban elesett hősökért ének és szavalat számokkal gyászünnepélyt tartottunk, a gyászbeszédet az igazgató mondotta. Ez alkalommal 395 K 2 fillért gyűjtöttek növendékeink a hadisirokat gondozó hivatal részére. Március 15-én a már erősen az internaciönálé felé törő hangulat dacára a régi hazafias szellemben ünnepeltünk a következő műsorral: Hymnus,, énekli az egész ifjúság. Ünnepi beszéd, mondja az igazgató. Magyarnak lenni. Költemény Sajó S.-tól, szavalja: Rónai Horváth Margit VI. o. t. Petite Fantaisie Hongroise. Hegedűszóló Walter Sári Vili. o. t.-tól, zongorán kiséri Márífy Mantuano Judith VI. o. t. A magyarok Istene. Petőfitől, szavalja: Kiffusz Irén VIII. o. t. Szózat, énekli az egész itjuság. 1919. szeptember 8. Veni Sancte, egyúttal hálaünnep azért, hogy a Sophianum feltámadhatott abból a sírboltból, amelyet számára a kommunizmus készített. Az ünnepi beszédet az igazgató mondotta. Szavaltak Márffy Mantuano VII. o. t.*és Hegedűs Julia VIII. o. t. Okt. 12. Magna Domina ünnepe. Az ünnepi istentisztelettel egybekötött szónoklatot Dr. Breyer István praelátus kanonok, miniszteri tanácsos mondotta. Okt. 24. Búcsuünnepély nt. Schaffgotsch Mária Anna tiszteletére. Okt. 30. Az új főnöknő nt. Galbert M. Antónia beiktatása. Jan. 20. Gyászünnepély Magyarország feldarabolása miatt. A gyászbeszédet az igazgató mondotta. Március 15-én hazafias ünnepély. Szavaltak: Zámor Magda III. o. t. (Petőfi: A hazáról.) és Krepuska Zsuzsi VI. o. t.. (Végvári: Haza, szabadság.), a hazafias szónoklatot az igazgató tartotta. Ünnepélyeink közt különös említést érdemelnek a jótékonysággal egybekötött karácsonyi ünnepének. Növendékeink e nehéz időkben is rendkívül sokat tettek, hogy mint egyébkor jobb időkben, most is huszonnégy családot lássanak el bőségesen ruhával, élelmiszerrel és a szegény gyermekeket játékszerrel.
