Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1917

I. Adatok a gimnázium 1917-18. tanév történetéhez.

6

kanonok és min. tanácsos végezte Ciez János főgimnáziumi hittanár segédletével.

A gimnázium elsőemeleti tornatermében egybegyült vendégek és növendékek jelenlétében az ünnepi megnyitó beszédet ugyancsak dr. Breyer István prel.-kanonok úr mondotta, amelynek bő vázlatát az alábbiakban adjuk:

Ma nyitjuk meg a Főmagasságú hercegprímás Őeminentiája jóváhagyásával s a nm. vallás- és közoktatási miniszter úr engedélyével felállított gimnáziumot, mely boldog Barat M. Zsófia után «Sophianum» nevet nyert. 1800-ba vetette meg boldog Barat Zsófia a Szent-Szív szerzet alapját, mely halálakor, 1865-ben már 100-nál több rendházat és intézetet és 3000-nél több tagot számlált. Kiváló érdemeiért az egyház 1908-ban oltárra emelte Istennek e hű szolgálóját. (Miután a szónok a minisztérium, valamint azon egyházi és világi tanügyi férfiak érdeklődését, kiknek a leánygimnázium létrejöttében oly nagy részük volt, kiemelte, így folytatta:)

Midőn a mai napon a Sophianumot megnyitom, tiszta szivemből kívánom, hogy Isten áldása dúsan, kimeríthetetienül áradjon ez intézetre s mindazokra, kik valaha itt munkálkodni és tanulni fognak. Legyen a Sophianum a magyar kultúrának erős vára, legyen féltve őrzött kincse, legyen sok ezer leánynak a valódi kér. műveltség forrása és sok szülőnek öröme. Büszkék vagyunk ez intézetre, hisz önfeláldozó fáradozásnak, odaadó munkásságnak s viszontagságos idők ezer nehézségével vívott küzdelmeknek az eredménye. A magyar kultúra képviselői elismeréssel hajtják meg a műveltség zászlaját a Szent-Szív szerzet előtt, mely e kultúrintézmény megalapításával újabb bizonyítékát adta életerejének. De hálával emlékezünk meg e helyen a Főmagasságú hercegprímás Őeminentiájáról is, aki kezdettől fogva meleg érdeklődéssel s kegyes jóindulattal támogatta törekvésünket.

Üdvözlöm első sorban a leánygimnázium növendékeit, akiknek számára létesült s kiknek egyidőre otthona lesz ez az épület. Szeressék őszintén s ahányszor szent falai közé lépnek, tegyék ezt azzal a tudattal, hogy a szerető Gondviselés tartalmas, boldog életre akarja itt önöket kiképezni, nevelni. Mert ez nem csupán tanintézet, ahol a tudás kincseit szerezhetik meg, hanem egy-, szersmind nevelőintézet is, ahol az önlegyőzés és erkölcsi neme-