Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1916
† I. Ferenc József
9 világháborúnak izgalmait kell végigszenvednünk s minden ember lelke fájdalommal és gyásszal van átitatva, egyes embernek ünnepeltetése nem volna helyénvaló. Az én szivem is úgy meg van gyötörve, hogy az ünnepeltetéssel járó izgalmakat nem tudná nyugodtan befogadni és elviselni. Lesz majd egyszer ünnep ebben a hazában. Mikor a mi vitéz katonáink diadalmasan visszatérnek a harc mezejéről, ha majd levertük a ránk zúdult ádáz ellenséget, akkor tartunk igazi, lelkes ünnepeket. Addig pedig dolgozzunk tovább, csendben, zajtalanul, lelkűnkben reménnyel, szivünkben imádsággal. Én még külön is imádkozom. Hálát adok Istennek kegyességéért, hogy nekem ezen a helyen, ebben a munkakörben a 25 évet megérnem engedte. Tőletek pedig, kedves Barátom, a jószándékot olybá veszem, mintha azt végrehajtottátok volna. Köszönöm nektek az irántam megnyilatkozó szeretetet és barátságot. Budapest, 1917. január 20.» A nyilvános ünneplésről tehát le kellett mondani. Szűkebb körben, az igazgatók 1917. május 19.-én tartott értekezletén azonban átnyújtották neki a budapesti középiskolai tanártestületek üdvözlő feliratát és az igazgatók arcképét díszes albumban összegyűjtve. A tanárság érzelmeit ez alkalommal Szölgyémy Ferenc, a Ferencz-József-Intézet kormányzója tolmácsolta emelkedett beszédben. Frődi meghatottan mondott köszönetét a ragaszkodás e bensőséges megnyilatkozásáért és 1917. május 20.-án kelt levelében megköszönte a tanári testületeknek jóleső megemlékezését és szeretetét. Iskolánk Erődi Béla emlékére évenként egy érdemes felsőbb osztályú tanulót fog tandíjmentességben részesíteni.
