Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1916
† I. Ferenc József
19 katona címére, telve gyengédséggel, őszinte érdeklődéssel, vigasztaló szóval. Húsvéti üdvözletüket cigarettával, dohánnyal, cukorkával töltött húsvéti tojások vitték el a harctérre. A csomagok tartalmából nem hiányzik soha a szellemi táplálék sem. A «Szív» újságot is járatják számukra több példányban. Ezt esténkint — mint írják — jó felolvasó köré gyűlve, együtt hallgatják. A segélyezett katonák közül kettő nemrégiben Pesten járt s felkereste a kis jótevőket. Az egyik, Nejedlo bácsi épen 10 órakor állított be a gimnáziumba. A leánykák közül többen örömmel vendégelték meg a jó katonát tízóraival. Azután körülállták s kérdéseikkel ostromolták minden oldalról. O pedig nem győzött eléggé hálálkodni a kedves adakozóknak a maga és társai nevében. Oly boldog volt, hogy ezt személyesen tehette. A gyermekek öröme sem volt azonban kisebb, hogy végre láthattak egyet derék katonáik közül. Nem is hagyták üres kézzel távozni, nagy csomagot kellett magával vinnie. Május folyamán parancsnokuknak, a mérnök árnak is volt alkalma leánya társnőivel megismerkedni, kikre már régóta büszke volt. A leánykák érdeklődéssel hallgatták mindazt, amit pártfogoltjaikról, tábori életükről elbeszélt. Bőséges jutalmuknak azt az erkölcsi hatást tekintik, melyet jótékonyságuk a katonákra gyakorol. Pártfogóik nagylelkűségére mindegyikük jósággal akar rászolgálni. Nagy büntetés volna rájuk nézve, ha parancsnokuk a levelet vagy csomagot egyidőre visszatartaná. Mint maga mondta: «Sok rendreutasítástól kíméltek meg már engem a leánykák». A résztvevő, tettekben nyilvánuló szeretet nemesítő befolyásáról azonban maguknak a katonáknak levelei is tanúskodnak. Egyik levélben pl. ezt olvassuk: «...Kedves, jó gyermek, maga az én és társaim megkeményedett szivét lágyította meg, egész életünkben nem fogjuk ezt elfelejteni». Egy másik így ír: «Mi tőlünk telhető odaadással teljesítjük szolgálatainkat, hogy a mi szívbeli jótevőink nyugodtan tölthessék napjaikat». Ezekhez hasonlót sokat idézhetnénk. Az iskolaév végén még egy nagy csomag ment a harctérre könyvekkel, dohánnyal, élelmiszerekkel. Biztosak vagyunk azonban benne, hogy a leánykák szeretete találékony és tevékeny lesz a szünidő alatt is azok iránt, kik immár oly hosszú idő óta küzdenek és szenvednek értük. 2*
