Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1914
Szemelvény
6 evégből lehetőleg acéloznunk kell a jellemeket ilyen hajótörések ellen s nevelésünkkel arra kell törekednünk, hogy marandandót alkossunk. Tekintettel a jövőre, gyakran le kell mondanunk a pillanatnyi múlandó sikerről és nem szabad időnek előtte végeredményre számítanunk. Kicsiny, de befejezett épület ugyan jobban szembetűnik, mint egy nagy épület, melynek alapjai csak alig látszanak ki a földből. És mégis az a kívánatos, hogy a nevelés műve inkább az utóbbihoz hasonlítson, noha a keletkezés, fejlődés stádiuma, mint minden, ami még befejezetlen, nemcsak hogy nem szép, de sok fáradsággal jár és sok csalódást is okoz s folytonos veszélyek közt a végleges siker felől még semmi biztosítékot sem nyújt. De ez a munka alaposabb és jobb előkészület az életnek sokszor rideg valóságára. «Befejezett» nevelésről beszélni nem egyéb képzelődésnél és folytonos csalódásnál. Már maga az elnevezés önteltségre s minden továbbképzéstől idegenkedő szellemi állapotra vall. De mikor mondhatjuk egy fiatal leányról, hogy jól van nevelve, hogy megvan benne a felelősségérzetnek ama foka, mely jövendőbeli hivatásának betöltéséhez szükséges? Némelyekre tíz talentumot bízott az Úr, másokra csak kettőt, különbség tehát mindig lesz közöttük. A kevésbbé tehetségesek akkor vannak jól nevelve, ha középszerűségük érzete nem fogja őket bátortalanokká tenni vagy elkeseredettségbe ejteni. Máris sokat értünk el az ilyeneknél, ha sikerült beléjük bizalmat és lankadatlan türelmet öntenünk. Törhetetlen kitartással mindig elismerésreméltó eredményt lehet kiküzdeni. Az ilyenekből lesznek a kötelességtudó, jellemszilárd asszonyok, kik bármely körülmények közt is hivatásuk magaslatán állanak. Ez már magában véve sem megvetendő előny! Ha pedig ezen kitartás megelégedett kedéllyel párosul, akkor képessé teszi a nőt, hogy az élet viszontagságain felülemelkedjék és szeretetreméltó tulajdonságait mind szélesebb körökre kiterjeszthesse. Az ilyen jellemeknél sohasem kell tartanunk csalódásoktól, az ilyenek inkább felül fogják múlni várakozásunkat. Sokat- igérő, gazdag természetekben gyakrabban csalódunk, mert sokszor nem valósítják meg azt, amire fényes tehetségeiknél fogva hivatva volnának: hiányzik náluk az akaraterő. Hogyan neveljük már most fiatal leányainkat lehetőleg tökéletes asszonyokká? Különösen két tényezőn fog múlni:
