Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1916
Brisits Frigyes, dr.: Hódolat IV. Károly királynak
Hódolat IV. Károly királynak. Akkor tél volt! A magyar föld mártir-teste mint egy fel nem oldott tragikus borulat sötétlett saját sorsa történelmi árnyékaiban. Az ég szürke mélye siváran tátongott, az idők végzete fekete örvényléssel rebbent ki belőle, melytől megroskadt, halaványra bágyadt a nemzeti glóriola pirosra villanó pompája és nem tudott megszületni a hegyek és rónák csillagos álomselyme. A magyar föld rögeiben kialudt az álmok régi, téli fénye, melyet nótásan beszédes, zamatos ajkak, férfiasán erős melankóliával, a szomorúság keleti bájával elmerengő nyílt szemek, valami világos, okos látáson átfegyelmezett, friss képzelet álmodtak azokba bele, mikor az élet érett duzzadása kövér buzaszemekben csordult ki vagy a szó ritmusába pattant avagy a vér szilaj őstüzébe lobbant. Egy új világ káotikus éjszakájának álma szűrődött a magyar rög szívébe: a vérző élet siráma s az erős halál legendája; azt a szeretet árván bolyongó könnye mosta rá, ezt a rendületlenség megroppanó páthosza vonaglotta bele. S ettől a lélek- és vérharmatozástól teltebb lett a barázdák tikkadt erezete felfrissüléssel, mélyebbről feldobbanóbb, zengőbben felmorajlóbb lett a föld szomorú szava, derűsebb kékkel kívánt rámélyülni a sötét sírfoltokra a búzavirág, piroslóbb életkedvet vágyott szétlángolni a bús magyar arcokra a pipacs. A levegő tisztább lehelete duzzadt a fák álmadó ágaiban s várta, hogy szétfeszülhessen, hogy halkra lágyítsa, dússá pompázza a felsíró magyar bánat komor jaját, várta, hogy beléringja szomorú megrezzenését a rezgőnyárfa ezüstös levele, hogy megszülessék benne az új délibáb. De mindez csak álom, csak vágy volt. Akkor tél volt! De ebbe a télbe egyszerre az élet királyi tavasza köszöntött be. Két meleg szempár simult végig a téli magyar lelken. Az egyikből a jövő békés, vidám azúrja mosolygott elő, a másikból a boldogság telt kacagása melegedett ki. S a magyarságot mintha valami meleg öröm delejezte volna végig, mely a pusztulás hangulatának aludt dermedtségéből felcsókolta benne dicsőségének, lojalitásának minden
