Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1913
III. Beszámoló az 1913-14. iskolai évről
59 tetik hozzánk porladozó szívének érzéseit s drága emlékkép nyújtják át nekünk a kedves szent Imre herceg lelki fotográfiáját. Elcsendesedett a vár. A szent király és vára népe éji pihenőre tér. Ám a királyi herceg szemeit kerüli az álom. Szíve telve van szeretettel a jó Isten iránt s ég a vágytól, hogy közelében lehessen — a taberna- kulum előtt. Egy hűséges szolgája kíséretében elhagyja a királyi palotát s a székesegyházba siet. Oda érvén, alázata az oltár márványlépcsőire vonzotta le őt. Mikép beszélhetne, ha herceg is, méltóképen a jó Istennel, hacsak le nem borul előtte a föld porába ? Minden áldozatra kész lelket visz oda magával s buzgó imában kéri az Urat, mit ajándékozhatna oda neki, amivel a tetszését kiérdemelné. Egyszerre csak — a legenda szerint — vakító világosság veszi körül s eme szavak hallatszanak: „Virginitas placet“. „A szűzeségben találom gyönyörűségemet. Légy tiszta testben és lélekben. Ezt ajánld fel és légy állhatatos ezen elhatározásodban!“ „Én Uram — feleli a szent ifjú — én Istenem, Aki mindent látsz és meg- segitsz bennünket emberi gyarlóságunkban; Akitől rettegnek a föld fejedelmei ; Aki a királyokat is halállal sújtod : valósítsd meg bennem tetszésedet! “ Kedves ifjak ! Ti még az élet tavaszkorában éltek. Értelmetek jóformán csak most kezd rügyezni, vagy bimbóba szökni. Sokat a jelenetekről sem tudhattok ; annál kevésbbé ismerhetitek a letűnt századok történetét. Am nem nehéz dolog elgondolnotok, hogy a magyarság ezer éves élete folyamán millióknak, meg millióknak kellett sírba dőlniök, hogy ezt a hazát a ti számotokra fenntarthassák. Nézzétek csak! Ezen emberek túlnyomó részét egészen betemette a feledés homálya. Nem tud róluk sem nagy, sem kicsiny. Szent Imre herceg is meghalt, s lám, mégis él az emberek emlékezetében. Szelleme átsuhant a letűnt századok levegőjén. Közétek is leszállóit, akik az ő nevének oltalma alatt kezditek meg ifjúságtokat, életküzdelmeiteket. Ha megszólíthatnátok s kérdéseitekkel elhalmozhatnátok őt: Hogyan van az, kedves szent Imre herceg, hogy a te lényed ily csodás erőre tett szert, hogy nem tud lebírni a halál s az idők futása ? — elevenebben szava sem tárhatná fel előttetek egész mivolta titkát, mintha egyszerűen reámutatna arra a kedves jelenetre, amelyet ép az imént elétek tártam. Imádkozott s eljegyezte magát az égnek szűzi tisztaságának jegygyűrűjével. Nem csodálkozom fölötte, ha első tekintetre sem az imát, sem a lelki tisztaságot nem tudjátok oly varázsszereknek tekinteni, amelyek útját állják a lélek hervadásának s arra képesítik a törékeny embert, hogy mosolyogva vegye fel a harcot a múlandósággal. Mikor a múltakba
