Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1913

Békefi Rémig dr.: A ciszterci Rend története Magyarországon

8

a földet a művelődésnek meghódították. Legelőször a monostor épül föl az egyházzal. Lépésről-lépésre nyomulnak előre s az őserdőket irtják, a mocsarakat lecsapolják, vízgyűjtő medencéket készítenek s így szárítják ki és készítik termés alá vagy alakítják át rétté és legelővé a posványos területeket. Szakavatottan mívelt szántóföldjeiken gabonát, a hegyoldalakon kiváló fajú szőlőt, kertjeikben és gyümölcsöseikben meg ízletes zöldséget és gyümölcsöt termelnek.

A monostor környékén keletkeznek a majorok (grangia). Ezek helyének megjelölésénél a szerzetes élet követelményei irányadók. Miért is a monostortól oly távolságban szervezik, hogy a rendtagok munkájok végeztével még aznap a monostorba visszatérhessenek. Még ma is ráismerünk, hol voltak ily majorok. így a zirczi apátság majorjai emlékét Eplény, Olaszfalu és Akol őrzi.

A magyar ciszterciek a nemzetgazdaságnak európai magaslatán álltak. Hiszen a hazánkba települt rendtagok, két monostor leszámításával, franciák s francia testvéreikkel és a rendi középponttal (Cistercium) folyton érintkeztek. Az apátok három évenkmt ellátogattak a nagykáptalanra. Útközben s együttlétök alatt sok újat láttak s hallottak. Hazatértök után tapasztalataikat értékesítették. Hazai ciszterci apátságaink tehát nemzetgazdaság dolgában nem álltak hátrább francia testvéreiknél. S éppen ezen sarkall a ciszterciek érdeme ; hiszen egyszerre hatalmas lépésekkel vitték előbbre hazánknak mindama helyét, mely az övék volt, vagy ahová hatásuk kiterjedt. Minden monostorukat tehát egy-egy nemzetgazdasági középpontnak s egyúttal iskolának tekinthetjük. Saját jobbágyaik — mert távolabbi birtokaikon ezek is voltak — s a vidékbeliek tőlük tanulták el a földmívelés, gyümölcstermelés és kertészet fejlettebb alakját s az állattenyésztés célravezetőbb módját.

Űzik a mesterségeket is. Ács, kovács, takács, timár, varga, pék és kőműves a rendtagok közül is kerül ki. Vásárra rendszerint két szerzetes és egy „paraszt fráter“ megy.

Monostoraikban a szegények biztos szállásra találnak. A rendi szabályzat szerint a kapus szobájában mindig kell kenyérnek lennie a szegények és utasok számára. A segédkapus (subportarius) a konyhában naponként összeszedi az ételmaradékot, a halottak részét és amit a gazda ad; s mindezt a kapus szobájába viszi, hogy az érkezők között kiossza.

A betegek előtt kórházukat nyitják meg. A betegápolásban olyan ügyességre tesznek szert, hogy Jakab praenestei püspök és pápai követ a kalocsai érsek bácsi kórházába egyszer s mindenkorra a posegai monostorból két ciszterci „paraszt frátert“ rendelt ápolókul.