II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1914
A tanév története
A tanév története. A mult tanévet bezáró hálaadó istentisztelet napján terjedt el a a tanuló ifjúság között annak a rettentő eseménynek a híre, melynek következményei azután rohamos gyorsasággal bontakoztak ki. Az osztrák-magyar monarchia trónjának örökösét, fenséges nejével együtt, gyilkos kéz tette el láb alól s a monarchia hű szövetségesével vállvetve volt kénytelen elébe állni a létünket orvul fenyegető veszedelemnek. A jelen tanév megnyitásakor a háború már javában dúlt. A magyar iskolák feladata a mindent felforgató áradat közepette elsősorban a régi latin közmondás megcáfolása volt: be kellett bizonyítanunk, hogy a múzsák a fegyverek zajában sem hallgatnak el. Csakugyan, a nemzet kulturális életének legfontosabb műhelyeiben, a jövő nemzedékek művelődési színvonalát biztosító iskolákban a háború lényeges zavarokat előidézni általában nem tudott. A mi intézetünkben is a gondnokságnak és a tanári karnak önzetlen fáradozása biztosította minden esetleges felbukkanó nehézséggel szemben azon magyar kultúrkincsek továbbítását, melyek biztosításáért a nemzet a lövészárkokban oly hősiesen küzd. A tanévet szept. 22.-én ünnepélyes „Veni Sancte“-val nyitottuk meg. Kanter Károly pápai prelátus, gondnoksági elnök a szép számban egybegyült szülőkhöz és a tanulókhoz lelkes beszédet tartott, melyben figyelmeztette az ifjúságot, hogy a nagy és nehéz időkhöz méltóan fokozott buzgósággal teljesítse kötelezettségét. Az előadások szeptember 23.-án kezdődtek s zavartalanul folytak május 10.-ig. Az év elején szenvedett körülbelül két heti késedelmet nem a háború okozta, hanem a konviktusban és a főgimnázium épületében a központi fűtő-készülék fölszerelése. A főgimnáziumi gondnokság múlt tanévi utolsó ülésén rendes tanárrá választotta dr. Marton Józsefet, ki két évet és Buday Pétert, ki három évet töltött az intézetnél ideiglenes minőségben. Ugyanekkor í*
