II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1913
Az év története
23 Dr. Sebök Imre február 28.-án a gondnokságtól tartós szabadságot kért, miután a konviktusi igazgatói állásról már előzetesen leköszönt. Működését ugyanis a középiskola teréről áttenni kívánja kedvelt tárgyára — az etnográfiára. A nyári tanulmányút megérlelte benne a gondolatot és vágyat Ázsia belsejében hosszabb ideig tartó tudományos expedíciót szervezni s erre előkészülni, mint gimnáziumi igazgató, nem lehet. A gondnokság a kért szabadságot március 2.-án tartott ülésén megadta s dr. Sebők Imre már is szolgálattételen van a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályában. Az így ellátást kívánó igazgatói teendőket a gondnokság ugyanakkor Simon Károlyra, az intézetnél legrégebben szolgáló tanárra bízta helyettes igazgatói címmel. A tankerületi kir. főigazgató úr október 24.-én, február 16.-án és május 9.-én látogatta meg hivatalos minőségben az intézetet s majd minden tanár óráját végighallgatta. Megjelent még május 15.-én s megnézte az összes írásbeli dolgozatokat s május 19.-én, amikor is a latin írásbeli érettségi tétel közlését hallgatta meg. — Ugyancsak február 15.-én 2525. számú leiratban megküldötte a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter január 27.-én 12.658/1914. szám alatt kelt rendeletét, mely szerint az intézet mind a nyolc osztályára megkapta a nyilvánossági jogot s három évre az érettségi vizsgálat tartásának jogát, miáltal az intézet fejlődése befejezést nyert. Megjelent még az intézetben több alkalommal a gondnokság képviseletében Kanter Károly elnök, Wolff Károly alelnök és Pokorny Emánuel gondnoksági tag. Az iskolaév egyébként a rendes keretek közt mozgott. A télen, hetenkint egyszer, tartottunk szép közönség jelenlétében vetített képekkel kísért tudományos és népszerű előadásokat, karácsony táján a konvikíorok a kereszténység első idejéből vett színdarabot adtak elő, melyet meg is kellett ismételni, mert az első alkalommal aulánk nem bírta befogadni a nagyszámú közönséget. Február 28.-án a Budai Katholikus Kör nagytermében önálló nagy hangversenyt adtunk, melyen a hálás közönség ugyancsak megmutatta rokonérzését intézetünkkel szemben. Június 7.-én évzáró-ünnepélyt rendeztünk, tán legsikerültebbet az összes eddigi ünnepélyek közül. Előkelő és nagyszámú közönség meleg szeretettel nézte növendékeink kifogástalan, szereplését s Wolff Károly udvari tanácsos, gondnoksági alelnök magas szárnyalású beszéde — melyet az Értesítő legelején, lehetőleg szószerint közlünk — mély benyomást tett a lelkes közönség minden tagjára. Programm szerint Kanter Károly gondnok
