II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1913

Herodotos mondatszerkesztéséről iskolai olvastatás szempontjából

17

Vagy honnan van a yá^-nak az a nagy szerepe sok esetben, amikor több mondat nem egyéb, mint ytí()-ok sorozata? Ezt csak nem lehet mindig az egyszerűségre, világosságra törekvő író nagy körültekintésének betudni. Hogyan magyarázható akkor az, hogy néha yáy-os mondatot elől találjuk, tehát mielőtt még volna valami megokolandó, megmagyarázni való ? Elég, ha ebből a szempontból az I. 69. 6. 105-re utalunk: (5 Aax£Őai[ióvioi... tifxéag yaq nvv&ávofxcu TiQoéoxavai, (I. 69. 6. 105.) etc.

Hogy ezekre a kérdésekre megfelelhessünk, említsünk meg pár olyan helyet, ahol nagyobb mértékben fordulnak elő ezek a lazább, kevésbé körültekintőbb mondatszerkesztések s nézzük meg, micsoda tárgyakról szólanak.

Szembetűnik mindjárt Kandaules és Gyges története.

ovxog őrj (bv ö KavőavÁrjg rjQáod-x] xxjg écovxov yvvaixóg, igaodeíg őé évó[u^£ etc.

Mindjárt a kezdet: „ofixog“ felhívja a figyelmünket, mert vonatkozó névmás helyet mutatót találunk. Valószínű, hogy itt nyomatékos, fontoskodó beszédről lesz szó. Megerősít ebben bennünket mindjárt az utána következő ijQáod'X] megismétlése: égaod-eíg.

A második mondat így szól: &axs Ő£ xavxa vofií^cov, fjv yáq oí *xajv aí^fxocpÓQCov ővyxjg... áQ£oxó/i£vog [láfaoxa, xovxco xű ővyxj xal xá anovőai£GX£Qa xcov jiQxjyfiáxcov /bn£Q£xíd'£xo ő K. xai ői] xai xö dőog xfjg yvvcux.bg vn£Qjiaivé(ov.

Első mondatban évó/xi^£, itt a mondat elején vofiíÜ,cov újra csak azt bizonyítja, hogy fontos dologról folyik a beszéd, fjv yáq oí etc. Itt valami zökkenés van, ez a fordulat sehogysem illik ide. Az ok nem lehet más, mint az, hogy az író belekezd a történet elmondásába s csak közben veszi észre, hogy elfelejtett valamit, mert az elmondandó esemény másik főszereplőjét még be sem mutatta, kénytelen tehát yá()-val beleszőni a tudnivalót, aminek azonban az az eredménye, hogy a rend megbomlik, a következő mondat sem lehet az előzővel kapcsolatban közvetlenül, ezért következik: xovxco, a vonatkozó névmás helyett. A xai őt] xai ismét a fontoskodó előadás jele.

Honnan van ez a kapkodás ? Miért felejti el az író a fontosat ? Hiszen előrelátó, mindenre körültekintő ?

De nézzünk más helyet is. Az I. 14-ben szintén primitívebb stílust találunk. Kincsekről van szó itt s az író alig tudja befejezni a mondatokat, annyira nyújtja őket.

Az I. 50. 51.-ben megint ezek az,, említett jelenségek tűnnek a szemünkbe, amikor Kroisosnak Delphoiba küldött ajándékairól van szó.