II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912

Pro domo

jogi helyzetük biztosítására az ezen típusú — többnyire kissé amerikai módra keletkezett — iskolák az ú. n. főpapi státusba tartozó intézetek között húzódnak meg, de a valóságban elég széles autonómiával bírnak belső ügyeik intézésében, főleg a vagyonkezelésben. És ezzel, a teljesített általános érdekű kultúrmunka mellett igen szépen megfelelnek annak a hivatásuknak, amit nagy koncepciókkal dolgozó főpásztorunk ezekkel a szavakkal tűzött elénk: Legyenek a katholikus autonómia előiskolája!

Nem kell megijedni ettől az autonómiától, sem kicsinyben, ahogyan minálunk van, sem a másiktól, a nagytól, ha az valaha mégis megvalósulna. Igaz, hogy tanügyi, sőt kormányzati körökben sokan nem valami rokonszenvesen nézik az autonómiát az iskolaügyek terén és azt mondják: nem bánják, ha egyéb ügyekben meg is kapjuk azt mi katholikusok, de az iskolától: hands off! — Azzal érvelnek, hogy az autonómiákban sokat veszekednek az emberek és hogy a nem pedagógusok hajlandók az iskolát is kicsinyes nézőpontok küzdőhelyévé tenni. Példaképpen hallottam az egyik autonom felekezeti iskola életéből fölemlíteni, hogy a kuratórium egyik tagja, egy virilista csizmadiamester reggelenkint háromnegyed nyolckor kikönyökölt a gimnáziummal szemben lévő házának az ablakán és ott várta, hogy köszönnek-e neki az iskolába menő tanárok ? Ha azután valamelyikük ezt a fontos aktust elmulasztotta, azt „megnehézmé- nyezte“ a kuratórium legközelebbi ülésén. Es még van egynéhány ilyen történetke a fentartó testület tagjainak rossz diákfiairól, akiket a tanárok nem mernek megbuktatni stb., amely esetek azt volnának hivatva bizonyítani, hogy az alkotmányos élet nem való az iskolával kapcsolatban.

Nos, erre a felelet egyrészt az, hogy a fentartó testületbe nem kell okvetlenül csizmadiát fogni, sem valóságost, sem képleteset, hanem meg kell válogatni az embert, akit oda beválasztanak, — másrészt pedig arra való az állam az ő középiskolai rendjével és az autonom felekezetek fölött is gyakorolt főfelügyeleti jogával, hogy az iskola tudományos színtáját és a tanítás szabadságát biztosítsa. A mi ügyünkben pedig, katholikus autonómiáról lévén szó, még egy harmadik biztosítékunk is van: a nemcsak névszerint, de igazán katholikus világi elem sohasem fogja elfelejteni, hogy egyházunknak krisztusi rendelésen alapuló szervezeténél fogva a valláserkölcsi élettel összefüggő kérdésekben, tehát az iskoláéban is az irányítás és a katholikus pedagógiai elvek érvényesítése a tanító egyházat és annak kiküldötteit illeti meg, a világiaknak pedig az anyagi természetű