II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912
A cserkészet
14 ami az első segély praxisához tartozik. Karjukon a vörös kereszt, oldalukon a mentőszekrény. Ha az utcán egy ember összeesik, azonnal ott teremnek és megelőzik a rendőr hivatalos intézkedését. Ha az iskolában, a játszótéren, a mezőn, falusi táborozás idején egy-egy szerencsétlenségnél segédkeznek, az egész környék emlegeti őket. Minden jó cserkésznek az ideálja az életmentés. A kis hősök listáját rendszeresen vezetik külföldön. Az angol boy-scoutok büszkén emlegetik, hogy ők csupán Anglia területén több mint ötezer életet mentettek meg. A német „Pfadfinder“ és az angol-amerikai scoutlapok állandóan közlik a kis életmentők arcképét. Ilyenkor természetesen az Örs többi tagja is kiveszi a maga részét. Két botból és 3—6 nyakkendőből egy perc alatt hordágyat rögtönöznek, hogy elszállítsák a beteget. Az egyik kitünően ért a mentőhurkok kötéséhez és ahhoz, hogy hogyan kell valakit egy sziklahasadékból fölhúzni, vízből kirántani. Ezért van a vállára tekerve húsz méteres kötél. Van az Örsnek kitűnő biciklistája is, aki üzenetet visz és az Örs ügyeit gyorsan lebonyolítja. Vannak külön mentőörsök, bicikliörsök, tűzoltóörsök is. Ez utóbbiak nálunk még nincsenek kifejlődve. De hogy mennyire beválnak, mutatják a külföldi példák. Szépen működik pl. a linzi, a drezdai cserkész-tűzoltócsa- pat. A jelvényük fehér gombra hímzett láng. Ezek tudják, hogyan kell tüzet jelezni, hogy lehet az égő házba bejutni, füstben dolgozni, a tűz terjedését megakadályozni, mentőköteleket, ponyvákat kezelni. A kézügyesség gyakorlására a cserkésznek számtalan alkalma van. A II. osztályú cserkész tud legföljebb két szál gyújtóval tüzet csinálni, három (sőt egy) botból katlantartót építeni és meg tudja főzni az ebédjét. Van, aki ért a cipőfoltozáshoz, más ismét az asztalosmesterség fogásait leste el. Eltörött széklábat megreparálni, forrasztani, apró lakatosmunkát végezni szintén cserkészerény. A jó cserkész nem szorul másra és könnyen nélkülözi a kultúra drága produktumait. Nincs másnak terhére, de segít másokon. Ki nem érzi azt a friss, hajnali áramlatot, amely a mámortól és kedvetlenségtől bóbiskoló társadalom arcát megcsapta ? Mialatt mi az üzleti élet terhét nyögjük és elfásulunk; mialatt a dekadencia beesett szemű, sápadt fejedelme ránk teríti nyirkos lepedőjét s mialatt a modern ember szíve kialudni készül: itt is, ott is fölbukkan egy csapat ifjú, peckes léptekkel végigmegy a lomha város kőkalitkái között, pezsgő vére ritmusára dalolni kezd; munkába áll, szárnyára ereszti fantáziáját, kinyitja a szívét és munkára hívja rejtett és elfojtott erőit. Egy új lovagság ez, melynek a leventéit a régi idealizmus hevíti.
