X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1921
II. Emléklapok
t Boltizsár József. 1880—1921. A jelen tanévben sem kímélte meg intézetünk tanári karát a szomorú halál. Eltávozott körünkből egy azok közül, akik az intézet gyermekkorát is látták. Boltizsár “József 1909-ben került a tisztviselőtelepi gimnáziumhoz. Még ott dolgozott a kaszinó termeiben és együtt örült az ifjúsággal, mikor a szép új épület elkészült. Tanítványainak szerető atyja volt. A háború és a forradalmak mostoha évei megviselték egészségét. Betegeskedni kezdett. Gyengélkedő állapotában kétszeresen érezte az idők nyomorúságát. A középosztály szomorú helyzete okozta, hogy nem részesülhetett abban az ápolásban, amelyre szüksége lett volna. A füloperáció elkésett, elközelgett a halál. 1921. okt. 2-án örökre behúnyta szemét. Tanítványainak hálája, kartársainak baráti részvéte kisérte sírjába. Az örök világosság fényeskedjék Néki! Az összefoglalások között érkezett a hír; meghalt Szántó Ferenc. Több szülőt elszólított az Úr az elmúlt tanévben, és hogy közülök, akik mindnyáját szívből meggyászoltuk, Szántó Ferencről e helyen is megemlékezünk, annak az a kiváló szeretet az oka, mellyel a mégboldogult intézetünk iránt viseltetett. A szülői értekezletek egyik vezére hunyt el benne, ki, ha szükség volt reá, azonnal előlépett és bő anyagi áldozattal enyhítette a nélkülözést, és segítette az iskolát a mai szomorú idők nehézségei között. Nem sajnálta a fáradtságot, hogy a fűtés érdekében megindított mozgalomnak sikere legyen. A jövőben is nagy tervei voltak intézetünkkel. A napközi otthon megteremtése foglalkoztatta gondolatvilágát, amikor az Úr férfi ereje teljében kiragadta közülünk. Kegyelet és emlékezet virrasszon áldod porai felett! t Szántó Ferenc. J879—1922. Emléklapok, II.
