X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1917

II. Hősi halált halt tanítványaink

ezt írta róla a kétségbeesett szülőknek: „Szeretett, igen kedvelt, felejthetetlen jó barátunkat és kötelességtudó, ifjú hős tiszttársunkat vesztettük el benne.“

Néhány hónappal utóbb édesanyja szívét is megtörte az egyetlen gyermek után való halálos búbánat.

Solymossy László tart. hadapródjelölt, szintén az 1915—16. iskolai év végén tett intézetünkben, mint az előkészítő tanfolyam

Solymossy László

hallgatója, jeles eredménnyel érettségi vizsgálatot. Katonai kiképzése után az orosz frontra került és fiatal, reményteljes életével adózott a hazának. Esze, szíve, jelleme egyaránt bíztató ígéret volt reánk nézve, hogy a munkálkodó társadalomnak értékes tagja lesz. Mint annyi Ígéretet, úgy ezt is semmivé tetie a háború.

Nagyon szomorú és nehéz az én kötelességem, midőn rólatok emlékezem meg, hősi halált halt, derék fiaim '

Ó, legyen szeretett, áldott és megszentelt a ti emléketek!