X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

I. Iskolánk élete a nagy háború évében

10

vairól. Mi pedig, akik láttuk őt ebben a szép, de nehéz munkában fáradalmat nem ismerő lelkes buzgóságában meghatott szívvel emlékezünk meg róla. Tanítványai legjobban fogják e sorok olvasásakor az elismerés benső, nagy igazságát érezni. Ő maga pedig érezze, hogy ebben az esztendőben az Úr Jézus Krisztus méltó, derék szolgája, a felebaráti szeretetnek nemcsak hirdetője, hanem megvalósítója is volt.

Egyéb tekintetben is kerestük a kapcsolatot a nagy háborúval. Midőn az első hadikölcsönre a felszólítás megtörtént: a tanártestület, az egyes osztályok jegyeztek rá; midőn a fém-gyüjtés a hadviselés szükségletére megindult, a tanulók tömegesen összehordották a háztartás fölös fém-eszközeit, egy métermázsával nagyobb súlyú anyagot bocsátottunk a hadsereg rendelkezésére. Tanítványaink apraja-nagyja vetélkedett apró, szórakoztató játékszerek készítésében, s mindezt a Zita kórház üdülő katonáinak küldötték annak bizonyságául, hogy rájuk gondoltak. Számosán akadtak olyanok, akik magánkórházakba jártak be édes anyjukkal, s az ápoló munkában vettek részt készségesen, nagy ügyességgel.

Midőn ezekről az apró közreműködésekről megemlékezem, teszem ezt a krónikái hűség kedvéért, szándékosan nem említem a neveket. Természetes adófizetést látok minden elvégzett munkában, amely a köznek szólott.

Az iskola szűkebb családjának figyelmét a nagy és változatos eseményeken kívül minden kínálkozó alkalommal azokra a tanárokra irányítottuk, akik családunk kötelékéből a harctérre vagy egyéb katonai szolgálatra vonultak be. Minden tanulónak kellett tudnia, hogy kik teljesítenek katonai szolgálatot, s hol vannak. Cimök a hirdető-táblán mindennap figyelmeztette a tanulókat arra, hogy van valami kötelességük velük szemben. Elénk és megható levelezés indult meg az itthon maradottak és a távollevők között. Tanárok és tanulók eg

3Űormán írogattak, azok munkatársaiknak, ezek tanáraiknak. Az intézet családja mindig tudott távollevő tagjairól. Midőn a besorozott tanulók az intézettől, a szülők zászlójától és társaiktól elbúcsúztak, mély meghatottság, bensőség szállotta meg a búcsúzók és az itthonmaradottak szívét, a jelenlevő szülők könyjei arról tanúskodtak, hogy az ilyen jelenetek kiemelik a lelkeket a hétköznapok sivár szürkeségéből. Ámde volt tanítványaink, akik a harctéren küzdöttek, szintén hűségesen írogattak nekünk;. ha megsebesülve Budapestre kerültek, az első alkalommal ellátogattak ide, sőt akadt olyan is volt tanítványaink közül, aki a harctérről küldötte önként felajánlott adományát a Diák Asztal számára.

___________