X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

II. Az év története

44

hogy az iskolát a törekvő, derék tanulóknak valóságos otthonává tehetnők. Erre nézve is megtettük ebben az évben az első lépést a diák-asztal szervezésével, melyről külön is meg fogunk emlékezni.

A tanulók önmunkásságának fokozódását, tovább fejlesztését és irányítását intézetünk a legnagyobb gonddal és szeretettel fogja a jövőben is tovább munkálni.

Ünnepeink. Ünnepszámba ment tulajdonképpen minden össze- gyülekezése az iskola-családnak, mert bizonyos lelki hatás közvetítése volt célja ezeknek a gyülekezéseknek. Az évmegnyitó, az évzáró, a március 15-diki ifjúsági hazafias ünnep, továbbá a márciusi hangverseny, az érettségi vizsgálatot tett tanulók búcsúzó ünnepe emelkedtek ki az iskolai év munkás napjai közül. A szülők nagy számban jelentek meg, amint ez már szokás nálunk; ének- és zenekarunk derekas közreműködése kedvessé tette ezeket az ünnepeket, melyeknek rendezését egyszer s mindenkorra a „Széchenyikor“ kötelességévé tettük. Hangversenyünkre meghívtuk a budapesti összes középiskolák ifjúsági köreinek vezetőségét, hogy e téren is megtegyük a kezdeményezés első lépését: érintkezést teremteni a felsőbb osztályok tanulói között nem vetélkedés, hanem ismerkedés céljából. Örömmel tapasztaltuk, kogy a budapesti középiskolák közül tíz akadt olyan, amely a hivó szót megértette. Reméljük, hogy a jövő iskolai évben a megkezdett úton sikeresen tovább haladhatunk s talán idővel elérjük azt, hogy a budapesti középiskolák ifjúsága között szorosabb kapcsolat, bizonyos érdeklődés, kívánatos társasviszony fejlődik ki.

Ünnepeinket ugyanaz a családias szellem hatotta át, amely intézményeinknek közös sajátja. Nem pompázó, idegen segítségre reá utalt produkciók kellenek nekünk iskolai hangversenyeinken, amely nagy igényt óhajt kielégíteni, hanem bensőséges érzést ápol s közelebb hozza az iskolánk iránt érdeklődők szivét ifjúságunkhoz.

Azt, hogy tavaly végzett tanítványaink tömegesen jelentek meg iskolánk minden ünnepén, nagy örömmel és megnyugvással iktatom be krónikánkba. Ez a legkevesebb, amit intézetünk neveltjeitől elvárhat.

Fegyelmi állapot. E helyütt az osztálytanács új intézményét kell mindenekelőtt szóvá tennünk. Próbakáppen létesítettük ezt az intézményt az egyes osztályokban, még pedig főként a négy felsőbb osztályban. A tanulók teljes autonómiával maguk választottak 5—5 olyan társat osztályonkint, akikben megbíznak, akiknek a szavára hallgatnak, akik az irántuk megnyilatkozó bizalom alapján