X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

II. Az év története

41 — vázlatkészítésre szabad ég alatt töltötték tanítványaink. Keresni a kapcsolatot a természettel, megtanítani a fiúkat arra, hogy észre­vegyék azt, ami szép a környezetben: mindenkor nag}^ gon­dunk lesz. A szemléltető oktatásnak egy másik módját: képtárak, múzeu­mok, állatkert stb. látogatását megalapozott módszerünkhöz híven nemcsak folytattuk, hanem tovább is fejlesztettük. Es e helyen hálás szívvel emlékezem meg azokról a derék, buzgó munkatársak­ról, akik szíves készséggel vállalkoztak e munka teljesítésére. Egy- egy osztály tanulóit kisebb csoportokra osztva elmentek tanítvá­nyaikkal a délutáni órákban, vasárnap délutánonkint is, hogy láttas­sák velők okos irányítással azt, amit látni célszerű és hasznos. És megtanították arra őket, hogy miképpen kell valamit megnézni. Ezek a gyakori együttlétek hozzák közelebb a nevelőt az ő neveltjeihez, fokozzák a tiszteletet, s változtatják át hálás szeretetté. Ebből a bánásmódból magyarázható meg tanítványainknak iskolánkhoz való megható, s gyakran bebizonyított szeretete. Ez a nevelő munka első feltétele. Ámde egyéb szempontból is nagyfontosságú. A tanáraikkal ki-kiránduló kisebb diák-csoportok hozzászoknak a maguk fegyel­mezéséhez is. A tisztességes modor második természetükké válik, tudnak egymással és tanáraikkal egy-egy fölmerülő kérdésről okosan beszélni. Voltak ebben az évben is többen tanártársaim közül, akik osztályaikkal a karácsonyi, meg a húsvéti szünidőben külön órák­ban foglalkoztak. Köszönöm a magam és tanítványaink nevében. Minden ilyen munka, ami a kiszabott kötelességen felül a tanulók lelki gyarapításához járul hozzá, és olyan spontán, mint ezek vol­tak : jótétemény számba megy, amelynek erkölcsi kamatai a tanulók szeretetében megtérülnek. A szemléltetés ügyét szolgálták hathatósan azok a képek is, melyeket folyosóink, termeink falára kifüggesztettünk, s időről-időre újakkal cseréltünk ki. Ebből a munkából a szaktanárok mellett diákjaink is bőven kivették a részüket, s még fokozottabb mérték­ben kifogják venni a következő években. Az erkölcsi nevelés, jellemképzés. Az erkölcsi nevelés intéze­tünkben nem szorítkozik csupán a vallástanitásra, aminthogy az természetes is. A vallástanítás heti két órája ebből a szempontból nem nyújthat elég alkalmat az erkölcs nevelésére. Benne kell fog­laltatnia a nevelő mozzanatnak az iskola világának egész teljességében.

Next

/
Thumbnails
Contents