X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A mi hajlékunk (képekkel)

36

Hikisch, Kaszab, Kőrösy, megannyi Lechner tanítvány) törekvéseit támogatnád avval, hogy munkát adsz nekik, ezáltal kivéve köteles részed egy nagy, nemzeteket fenntartó, népeket örök életűvé tevő kultúra jellegzetessé alakításából! Te vagy az, k. olvasóm, aki még ma is „imádod“ a gipszpárkányokat, a habarcs rusztikát, a cifra, de sülteién ablakkeretet, a szobrok elrettentő alkalmazását, végül rikító olajfesték kendőzést kövön, vakolaton!

Azért fogtalak ez egyszer komoly kitartó szemlélődésre, hogy felhívjam a figyelmedet a mi ízléses, modern hajlékunk leírásának ötletéből nem csak arra a szellemre, mely egy iskolacsaládot fog össze és melegít, hanem arra a szellemre is, mely át kell hogy hasson minden magyar embert. A nagy, örökké létjogos és örök életet adó nemzeti munkából ki kell végre vennünk a részünket.

Nevelünk tiszta erkölcsű, egymás iránt testvérien érző, a munkában kitartó és vidám, a hazát forrón szei ető nemzedéket és ennek a most növő nemzedéknek szerető gondjába ajánljuk a magyar művészetek zsenge, ma még minden idegen szélre hajladozó palántáit.

Mindenünk megvan arra, hogy világhíressé tegyük a magyar művészetet, mely akkor is hirdesse ennek az elszigetelt, küzdelmes életű népnek a sajátos, maga képére formált műveltségét, amikor már talán összeroppantott bennünket a szomszédos, idegen — ma még ismeretlen, mozdulatlan —- tömegek súlya.

Munkáljunk tehát a magyar művészetért és bízva-bízzunk annak fényes jövőjében.

Baranski E. László.

E helytt köszönjük meg Szaitz László dr. és tanulóink: Jób J., Kubik M., Déri Gy., Perlaki, Hornung I., Schuller és Grünwald István szívességét. Szaitz dr. úrtól és Jóbtól fényképeket kaptunk, a nevezett tanulók másolták az alaprajzokat.

Fiaink dolgoznak a zászlón.