X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912
I. A mi hajlékunk (képekkel)
24 a művészeti szertár s a rajztanár műterme van a második emeleten. Ezeknek a helyiségeknek állandó világításra van szükségük, azért kell. hogy észak felé nyíljanak. A művészeti rajz terme látszólag tágas (13-1X6’9), de már ma is alig férünk benne (A c). A csoportos és egyénenként való tanításhoz sok hely kell, hogy mintától (model) a rajzoló kellő távolságra legyen és kellő világítás jusson mindkettőre. Bizony 30—35 tanuló tanul már rajzot a felsőbb osztályok mindenikében — ami csak örvendetes —, de a tanulók megfelelő elhelyezése rendkívül nehéz ekkora helyen. A világítás szabályozásához 4 fülkeelválasztó függönyünk van és a megfelelő ablakfüggönyök. Fényforrás, vagy fénybebocsátó nyílás is kevesebb és tágabb kellene, mert öt aránylag szűk (l'67X2‘6m.) és széles fakeretekkel megosztott ablak mellett elég világosságot s amellett egységes és határozott árnyékot alig lehet elérni. Kívánatos volna, hogy végre a „homlokzat- képzés“ kerülne másodsorba, elsősorba a belső terek jó megoldása, akár a homlokzat rovására is. A művészeti rajzhoz való bútorzat nem helyhez kötött. Bakok, kis asztalok, magasabb és súlyosabb állványok vannak bőven. Különösen használhatók a tábori székeink (Kassai után) s a hordozható festőállványaink, amiknek mintája Londonból való. A szabadban való rajzolásnál mindenki magával viszi a székét, vagv az állványát. Rajztábláikat a fiúk nem vihetik haza évközben. így a szemeink előtt folyik minden munka, ami nem másért fontos, csak azért, hogy mindig meglássuk, hol van segíteni való és mennyi ? Fiaink megítélése alapjául csak az iskolában, előttünk és velünk végzett munka szolgál. De ki mit rajzol, fest otthon, azt mint önálló munkát közszemlére tesszük ki az első emeleti gyülekező csarnokban (C. 1.). Ott aztán el is bírálja a köz. S a köz, a társak meg is Ítélik azt, aki nem igaz fegyverekkel indul küzdelembe. A rajztáblák tartószekrénye a folyóson van. Egy-egv öblös elzárFestett ajtórészlet.