X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912
I. A mi hajlékunk (képekkel)
20 Az asztalosműhely. A nyolc gyalupadon ugyancsak folyik a munka. Mindennap délután más tanulót látunk ugyanazon gyalupad mellett, s miután az asz- taloskodó felsőbb osztályos mellé inasnak kisebb jó fiukat osztunk be, hát szinte segédi méltóság ragyog le olyik gyaluló ábrázatáról. A munkavezető Benkő mester, tanult műasztalos, hivatalára nézve főgimnáziumi pedellus. A mi tanulónk megszokta azt, hogy a mesterlegényt nem nézi le, hisz az is tud olyant, a mit ő nehezen tanul. A szolgabácsit is megbecsüli (és nem fél tőle) — hisz az meg hasznos munkában útmutatója. Úgy véljük, hogy iskolánk a műhelyeivel is közremunkál a nagy Széchenyi szellemében való nevelésben. „Vidám munka" az egyik jelszavunk, rá is hímezték a szülők a zászlónkra! És a tisztes munkát megbecsüljük, erre a megbecsülésre szoktatjuk a fiainkat. Azt mondtam, műhelyek. Mert van még egy és lesz jövőre még egy (a könyvkötő műhely). Az első emeleten, a fizikai traktus előkészítő szobája egyúttal lakatosműhely. (E. III.) Vagy dehogy is lakatosműhely. Ilyenféle műhelyeik csak a régi, mesterségükbe szerelmes öreg mestereknek voltak. Mert ebben a műhelyben kopá- csolnak, reszelnek, formálnak nemcsak ablakvédő rácsot, kapukulcsot meg mi egyebet, de biciklit javítanak, dinamókat készítenek, fát-vasat esztergályoznak. A zászlónk magyaros rézvégző
