X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A mi hajlékunk (képekkel)

16

A díszterem.

Tempera tehát, nem freskó, mint a hogy a közönség a falképeket mind egy gyűjtőnévvel, tévesen nevezi.

E díszítőfestmény fölött két fülkében királyunk ő felségének és a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak az olajfestésű képe, mind kettő Kis Rezső, kiváló fiatal festőnk műve. Széchenyi István példaképe kell, hogy legyen minden magyar ifjúnak. Erős hittel, vaseréllyel kell dolgoznia a magyar ifjúnak, hogy nemzetünk haladása, jövője biztos legyen. A munka a mi iskolánk ideálja, örömmel és hittel dolgozó magyarokat akarunk nevelni. Ezért neveztük el önképzőkörünket is a tettekben, akarásban legnagyobb Széchenyiről, ezért függ az ő képe a falunkon. Ő Felsége, jó öreg királyunk arcképe a középre kerül idővel s a balmezőt a haza bölcsének, Deák Ferencnek arcképe fogja rövidesen elfoglalni.

A díszes főfallal szemközt van az egynyilásu karzat. Kerete egyszerű, geometriai vonalú. A karzat alatt bőrpihenők az őt pillér között. A nagy, jobboldali falon szürkeszinű magyaros vonaldíszítmény indái kúsznak fel. A rovásos díszű rézsűvel kereteit menyezetről, melynek dísze szürke, kék és arany színű, három szép, modern, 48 égőjű díszlámpa függ alá. A pilléreken 5—5 karos lámpa. E sárgaréz dísz