X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1918-1919

I. Iskolánk múltja - II. Iskolánk az 1918-1919. és az 1919-20. isk. évben

4

vallás- és közoktatásügyi miniszter. Megnyugvással állapítjuk meg. hogy a középiskolai ügyosztály élére dr. Viszota Gyula került, akinek személyében a tanügyet és tanárságot egyaránt méltó képviselőnket tiszteljük. Ugyancsak változás állt be a tankerület vezetésében is, amennyiben a nagy érdemekre visszatekintő dr. Erődi H. Béla és Fest Aladárnak a tanév elején történt nyugalomba vonulása óta ta'nkerületünket a tudományos világban is tiszteletreméltó elismerésre talált dr. Pintér Jenő hazaszeretettől lángoló érzése, erélyes, hozzáértő keze irányítja. Örömmel sorakozik a nagyfontosságú tanulmányi és nevelésügyi munkához a tanárság úgy egyénenként, mint a Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségében és különböző tanáregyesületekben tömörülve.

Változások a tanári testületben. Tanári testületünkben a két iskolai év alatt sok változás történt. Testületünk a háború megszűntével egyrészt visszanyerte hadbavonult tagjait, másrészt a megszállott Magyar- országból menekült kiváló tanárok beosztásával nyert kiegészülést. A proletárdiktatúra alatt és az azt megelőző hónapokban számos új tanár került intézetünkhöz. Az újakkal, ha felismertük bennük testületünk lelkivilágának harmóniáját, csendes, megértő érzelemmel egymáshoz simultunk; ha érzelmeink nem találkoztak, .kényszerhelyzetünkben hol nyíltan kimutatva, hol leplezett undorral működtünk velük és végeztük a tanárbizalmiaktól és a tanulóktól is befolyásolt tanári munkánkat.

Némelyik új tanárnak csak igen rövid ideig tartó, de átkos forradal- mosító és lelket—szellemet mételyező működése íűződik iskolánkhoz. Másokban, a szerencse véletlen esélye folytán, minden tekintetben értékes tanerőt nyertünk. Mindent összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az 1918—1919. tanévnek tanulmányi, nevelésügyi és hazafias iránya a kommunizmus alatt az intézet élére tolakodott „elvtárs“ minden forradalmosító szándéka ellenére se tűnt el.

Szomorú megilletődéssel említjük fel, hogy a jelen tanévben intézetünk két kiváló tanárát ragadta el a halál. Myskovszky Ernő 1920. február 2-án, dr. Gerő János április 26-án bekövetkezett halálával fejezte be az iskola szempontjából nagy értéket és így nagy veszteséget is jelentő munkásságát. Utóbbiban, — aki a íelvidéki tótság egyik lánglelkű, de színmagyar érzésű apostola volf, — elárvult hazánknak egyik hú támaszát is'siratjuk. Temetésén az egész testület és a tanuló ifjúság részt vett.

A tanulók magaviseleté a mételyező eszmék hatása folytán az előzőkhöz képest lazábbá, néha-néha kihívóbbá vált; de más intézetekéhez viszonyítva : még mindig türhetőnek volt mondható. Oka ennek az, hogy a tanári testület tagjainak fátyolozott vagy nyílt honfibúja megértésre talált az ifjúságnál és támaszt nyert a szülői ház részéről is.

A tanulók szorgalma a lélekromboló eszmék hatása alatt szinte teljesen megrekedt. A nem tanult ember fizikai munkájának fölemelése, a szellemi munka lebecsülése teljesen elernyesztette tanulóink szorgalmát,