X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1913

I. Önálló munka-e Comenius Labirintusa?

12

ressük a boldogságot. Boldog csak az lehet, aki lemond a világ hiúságáról és egyesül az Istennel. Csak ilyen emberekből alakulhat meg az az ideális község, amelyben mindenki részére biztosítva van a boldogság. A zarándok tehát nem más, mint Theseus, aki fényesen legyőzte a krétai szörnyeteget De míg Andreae zarándoka azonnal keres kísérőt, addig Comeniusé először alkalmas életpálya után néz s mivel megfelelőt nem talál, azért vizsgálgatja a társadalmi osztályokat, hogy belőlük válasszon. Andreae zarándokának vezetője női személv, amely hasonló Prodikos görög szofista Rútságához (y. ö. Xenoph. Memor. Sokr. II. 1. 21.). A zarándok irtózik a vezetőtől, de mert annyit igér neki, végre felfogadja és örül, hogy nem kell tovább a vezető után néznie. Comenius zarándoka nem veszi észre, hogy milyen álnok a két kisérő (v. ö. II. 42., III. 4 ) és midőn vissza akar fordulni, nem engedik őt. Alit szóljunk Andreae templomáról, mely az ideális keresztény város közepén emelkedik és az utcák kiinduló pontja. iCiv. Chr. cap. VII.) Nem ugyanilyen templomot látunk Comeniusnál is, illetőleg nem ilyen várral találkozunk-e a Labirintus piacának nyugati oldalán, míg a keleti részén álló torony tetejéről a zarándok szemléli a világ folyását ? Érdekesen találkozik a két író ott is, ahol Comenius zarándoka sötét helyen lejön a toronyból, Sors az emberek között a jövőt tartalmazó leveleket osztogatja, Andreáénál pedig a zarándok megpillantja Fortunát, aki szintén szórva osztogatja a leveleken megírt jövendölést.

Comenius zarándoka a Sors „regens“-tői oly módon vetődik a piacra, mint Andreae-é; de míg a zarándok a piacon nagy megdöbbenés között tapasztalja, hogy az emberek haszontalan dolgokkal foglalkoznak, szóval meddő munkát végeznek és amellett rettenetesen beleizzadnak (Lab. VII. 6.), addig a peregrinus ajándékokat kap a mércén nariustól és örömében egy terembe siet, hogy megnézze. Mekkorát bámul, midőn észreveszi, hogy arany helyett üveget kapott és gyémántjai elolvadtak. De az egészben a legszomorúbb az, hogy midőn az ajándékokat becsmérli, vezetője arcul üti. Comenius ezt a rikító jelenetet mellőzte és zarándokát először elvezeti a házasságkötés helyére, holott Andreae csak a keresztény államban említi a házasságot. A Lab. IX. fej. 1—8. olvassuk, hogy a zarándok a munkások utcájába vetődik, de a sok baleset folytán fáradságuk kárba vész, mert a csalás elnyomja őket. Andreae peregrinusa is megfordul egy műhelyben, ahol Vergilius poklának jeleneteihez hasonlókat lát. A rettenetes munka csaknem porrá zúzza