X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

14 Brzan, Ghotzin, végül Rodostó; Rodostóból pedig vissza Zsuzsika útja Jaroslawig. Ily körülmények között érdekkel bírhat az a fel­tevés, hogy a Bercsényi Házassága Zsuzsika visszaútját (Rodostó— Jaroslaw—Lemberg) talán még sem tette meg, hanem még Csáky Krisztinától maradt le Lembergben. E feltevés alapjául szolgál­nának a következő dolgok: 1. a Bercsényi-pár nem nyomtatta ki Kőszegliy munkáját, tehát nem találta valami nagyon fontosnak: 2. Bercsényi és Csáky Krisztina házassága, tekintve a korkülönb­séget is, nem volt szerelmi házasság, épen úgy, mint a Gyöngyösi­től megénekelt házasságok, hanem érdekházasság, tehát ezzel el­veszti a költemény azt a belső kapcsot, a mi Bercsényiimhez fűzte, elveszti azt a féltő gondoskodást, amellyel Bercsényiim igen hosszú útjain óvta, őrizte volna. Minderre nézve mi azt gondoljuk, hogy inkább Thaly követ­keztetéseit fogadhatjuk el. Bercsényi nem nyomatta ki Kőszeghy munkáját egyrészt érzékenységből házassága intimitásainak közlése iránt, másrészt távol volt tőle a hiúság, hogy az ő jelességeit nyom­tatásban publikálja. Bercsényi és Csáky Krisztina házassága kivé­telesen szerelmi házaság volt. Tagadhatatlan ugyan, hogy a házas­ság első fázisában, az egybekelés kivitele körül épen nem szerelmi érdekek játszottak közre, hanem Bercsényi részéről anyagi érdek, Krisztina részéről zaklatott helyzete, melyben pereskedések szomo- rították. De azután házasságuk napról-napra bensőbb szerető vi­szonnyá lett, igazi lángoló, fiatalos szerelemmé. Erről a nagy sze­relemről Bercsényi levelei tanúskodnak.1') V. A költemény tartalma. Az a tárgy, amit Kőszeghy a címben megjelöl, az ének hat részében a következő tartalmat ölti: T. rész. 168 strófa. ..Nincsen ez világban, látom, állandóság, Mindenfelől minden szörnyű romlandóság, Köd, füst és páraként hamar múlandóság, Sok helyen ki ma új. holnap az már óság." 17) Archívum Rákoczianum. II. 247. 1.; III. 292.; IV. 302., 538., 556.1.: V. 17., 19., 470., 633. 1.; VI. 442., 095. 1.; VII. 29. 1.; VIII. 96. De e levelek közül viszonyukat a legszebben, szinte szerelmes naivitással mutatja a követ­kező részlet Bercsényinek a Rákóczi fejedelemhez 1707. febr. 15-én intézett leveléből: „Kegyelmes Uram! Hic est, ego interrogavi, liic est! Soha bizony így nem játszattanak meg; hic est! Midőn az Nagyságod levelét pöcsétlém, —- hát az hátsó ajtón zörgetnek; magam megyek oda. kicsuda zörög? Megnyitom,— hát két nemesasszony egy dajkával csak bérohannak rám; kérdem: kicsuda? micsuda? mi dolog? Hát az feleségem semmit sem szól, csak megcsókol. Mi dolog? mondok. Az a dolog megcsaltam Kegyelmedet! — úgy ösmerém meg. Ollyan rendes, fekete-fátyolos, kurta-mentés kis magyar menyecske! Garamban hadta az csintalan az hintáit, két szabados s az tiszttartó elütte, maga az garami udvarbíróné, s Anicska asszony dajkaruhában, ügy gyüttek egy kocsin. Hoc est certum, — quis cogitasset? Igen akarnám, ha láthatta volna Nagy­ságod, de meglesz!“ V. 361. 1. Ez a „kis inagyar menyecske“ az 52 esztendős Csáky Krisztina, aki pedig ilyen kedvesnek tartja, Bercsényi, a kurucok fő­generálisa.

Next

/
Thumbnails
Contents