Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1911

III. Leányaink nevelése és pályaválasztása

13

tálán eset javallhatja, hogy leánygyermekeinket valamely életpályára készítsük. Hisz erre való képességüket elvitatni nem lehet. Ezért nyitott nekik utat Wlassics miniszter gondossága a tudományegyetemre is. Sőt némely téren nélkülözhetlenek is (kisdedóvás, népiskolák, leányiskolák); csak azt kívánom, hogy még itt se legyen az a nevelés célja, hanem csak az okos előrelátás szerint való eszköze a megélhetésnek, ha így hozná magával a gyermek sora. S itt is az legyen az irányadó, hogy van-e rá tehetsége és hajlama a gyermeknek? Mert a szülői gond nemcsak a gyermekének szerezhető jogok, hanem a gyermeke által teljesítendő kötelességek iránt is tartozik felelősséggel a társadalomnak. Akit csak a kenyér visz pályájára, de nem vezeti lelki vonzalom és lelkesedés, az látszólag teljesítheti ugyan kötelességét, de nyomában nem fakad valódi áldás, meit lelkét nem üdíti a a munkája sikeréből eredő őszinte lelki gyönyörűség. Csak a jókedvvel való munkálkodás tarthatja egyensúlyban a lelket; ennek pedig első követelménye, hogy vonzódás, hajlandóság és hivatás kössön össze bennünket munkánk körével. Csak az ilyen munka nyomában lehet megelégedés ; ez pedig a társadalmi rendnek és jóllétnek legelső feltétele.

Azért bármiként forduljon életünk sora, leánygyermekeink nevelésében első és legszentebb célunk legyen a nőiség ápolása és izmosítása. Legzsengébb korától azt a tudatot keltsük fel ben- nök, hogy az ő hivatásuk a családi élet boldogítása \ azőhelyök a csatádban van ; életök igazi célja az, hogy családanyák legyenek. Evvel a gondolattal annyira meg kell barátkoztatnunk őket, hogy csapásnak tekintsék, ha sorsuk e céljoktól elsodorja őket. Ez legyen rendíthetetlen alapja nevelésüknek.

Minden más pályára való előkészítés csak alárendelt szerepet játsszék nevelésökben. Eszköz legyen, de nem cél. Ha így teszünk, bizonyosak lehetünk, hogy leánygyermekeink nem fogják kicsinyleni sorsukat s nem fognak versenyt futni a férfivilággal ezek pályáján Érző szívet, fogékony lelket visznek magukkal a társadalomba, megőrzik S' részben visszanyerik legértékesebb kin- csöket: a háziasságot, szerénységet, nőiességet; védő pajzsai, támogatói, vigasztalói s boldogítói lesznek a családoknak és az emberiségnek. Az így felvértezett leányainkat a tudás világa nem téríti el hivatásuktól, sőt műveltségök nagyobb foka még magasz- tosabb színben tűnteti fel azt s nem áldozatnak, hanem érző szívok forró vágyának és örömének fogják tekinteni azt a munkát,