III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914
II. Az intézet működése
72 viselkedik. Szegény Kristó bácsi resteli a dolgot, kérlel bennünket, sír is egy kicsit, mire lelohad haragunk s hogy megnyugtassuk, megígérjük, hogy szállodájába még visszatérünk valaha, de addig gondoskodjék hozzá méltó vendéglősről. Megnyugszik és elkíséri egy darabig utrakészült csapatunkat. „A fokúinál megtöltjük butykosainkat s székely vezetőnk után megindulunk felfelé a Szent Anna tóhoz . . . „Gondozott turista úton kanyargunk ugyan felfelé, de mert a nap erősen betűz a fák közé, hátizsákunk elég nehéz, a kapaszkodó mindig meredekebb, ugyancsak izzadunk. De azért nem lankadunk. Makoldy tanár úr az ő ismert humorával tréfaiskolába fogja Nándort, a kölyökvezetőt; közben eprészünk, gombát szedünk s észre sem vesszük, már a tetőn vagyunk. Innét gyorsan fogy az út lefelé a Szent Anna tóhoz . . . Déltájt érünk oda. Az eddig meglehetősen néma rengeteg egyszerre csak hangos lesz. Kolompszó, kutyaugatás, marhabőgés, lónyerítés, pásztorok kurjantása ... Mi ez ? Csak nem az Alföld rónája vár a rengeteg szélén! Nem az várt Hatalmas völgykatlanban a Szent Anna tó csillogott előttünk. Partján gulya, ménes delelgetett. Pásztoraik ott heverésztek, pipálgattak . . . Mikor már eléggé kigyönyörködtük magunkat a ritka természeti látványban, szalonnasütéshez láttunk. Sürgés-forgás az egész kis táborban. Egyik fát hord, a másik tüzet éleszt, a harmadik nyársat farag. Körülálljuk vagy guggoljuk s pirul a szalonna, csepeg a zsírja a jó székely kenyérre, de pirul az orcánk is a nagy melegtől. Sebaj! Ilyen ebédje aligha volt ma a királynak t Van kacagás, évődés egy-egy hamuba esett szalonnaporción. A kárvallott esengve nézi, kiveszi s amúgy hamusan jóízűen elkölti. Mindenki megelégedett, csak szegény Weisséknek sovány az ebédjök, mert a nagy fahordás közben az egyik pulikutya megette a . . . liptóit, az ö ebédjüket . . . Hogy a hangulat teljes legyen, a tó partján álló rozzant kis kápolnában megszólal a repedt harang . . . Odasietünk, hát a Nándor gyerek ingatja nagy igyekezettel, hogy áhítatra intsen . . . „Még egyszer körülnézünk, azután székely vezetőnk után elindulunk újra felfelé, kiokráterból, elég meredek úton.
