III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

II. Az intézet működése

70

ezt a nagy munkát. A Gyilkostó partján áll a mérnöki telep. Mily jól esik itt messze-messze a világtól az a szíves fogadtatás, amiben a vezető mérnök részesít. Rendelkezésünkre bocsát egy épületet, ahová szekéren már előbb megérkezett az elemózsia. Van hozzá hatalmas étvágya mindenkinek, hiszen immár délután egyre jár az idő. A hölgyek anyai szeretettel szolgálnak ki mindenkit. Közben megered az eső. Felséges a vihar itt a bércek között a Gyilkostó partján. Ez sem utolsó látvány s nem minden tanulság nélkül való.

„A vihar elvonul, kiderül s mi zavartalan gyönyörűséggel szemléljük a híres tavat. Majd felkerekedünk s hosszú vonalban, beszélgetve, nótázva megindulunk az új úton (mellette rendetlenkedik a régi) a Békásszoros felé. Hatalmas sziklafalak közé érünk. Víz vájta ki valaha, most emberi erő széle- sítgeti. A Békás patak mindenütt mellettünk cseveg, lármáz, harsog. Máskor talán a fenyőrigók sétálnak benne, most megdagadva büszkélkedik s tölti ki azt a keskeny utat, melyen haladnunk kell. Egy helyen, a Máriákon alul, az új alagút után egészen utunkat állja. Mit félthet annyira? Azért is nézzük meg! Elő néhány könnyebb fenyőszálat! Ezeken s a még kiálló sziklákon átgázolunk. Néhol van még néhány arasznyi gyalogút, másutt csak szikláról-sziklára lépve haladhatunk. De haladunk. Csak azért is. Pedig a dölyfös kis patak ugyancsak dohog ám. Jaj a kivágott cipőknek. De sebaj! A ritka látvány, az égbe nyúló meredek sziklafalak, felettük az újra derült égszínkék szalag, az alig pár méternyi sziklahasadék kárpótol minden lucsokért, fáradságért . . . Mögöttünk néhány halinás székely igyekszik át a szoroson. Ok minden lépésnyi területet biztosan ismernek, tehát bátran, gyorsan haladnak, itt-ott térdig is gázolják a piszkos vizet ... Mi már nem mehetünk tovább ... Az idő rohan, akárcsak a patak, tehát vissza. Elég volt. Szép volt. Felejthetetlen marad.

„Visszaszálinkózunk libasorban s az alagútnál gyülekezünk. Itt nagy a csődület. Székely munkások szájtátva figyelik és hallgatják Makoldy tanár urat, aki olyan tökéletesen fújja a szebbnél-szebb nótákat egyik munkás egyszerű pásztor-