III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

II. Az intézet működése

68

részen. Korán kelünk, itt reggelizünk, aztán kivonulunk valamennyien, sőt még mások is a városból, nagyon sokan az erdőipari részvénytársaság kisded állomására, ahol majd vár bennünket az iparvasut néhány e célra berendezett kocsija, az igazgatóság magyaros vendégszeretetéből. Elemózsia lesz elég. Minden lesz, hiszen érkezésünk előtt valóságos mozgalom, fizetési kötelezettséggel járó jelentkezés folyt hetek óta, az összeg már együtt is van, csak szép idő, szép idő legyen s felejthetetlen lesz mindenkinek a holnapi nap, a Gyilkostó, a Békás szoros stb. stb . . . Az eső közben zuhog. Nem csüggedő reménnyel ősziünk szét éjji pihenőre. Holnap ott leszünk mind, megígérjük.

„Milyen az idő? Nem esik, de be van borulva s a hegyek arra a Gyilkostó felé erősen pipálnak. Házigazdánk, a jó Simon Ádám igazgató úr már talpon van, mire mi felkelünk. Beszélgetek vele az időjárás eshetőségéről. Tapasztalt ember. Itt nőtt fel. Ismeri a gyergyói hegyek minden leheletét Esőt jósol, egész naposat. Nem hiszem. Nem vigasztal, sőt a bőrígázást is beígéri egészen biztosra. Mindegy. Előre! Vasárnap van, hát gyerünk, katolikus fiuk, misére a gör. kát. templomba, ahol a velünk levő hittanár fog misézni. Elmegyünk, más vallásuak is jönnek. Nem bánják meg. A templom cemeteriumos régiségével értékes tanulságul szolgál. Mise alatt áldozó is akad közülünk. Innét reggelizni megyünk. Hogy megnőtt a számunk! A városiak is vannak annyian, mint mi, ha többen nem. A gyergyói urak és hölgyek nem gyávák az idővel szemben. Hiába, a székely vér! Pedig nincsenek is nagyon turistásan öltözve.

„Megindul a tekintélyes sereg az iparvasut felé. A sár nagy, a felhők a kalapunkat eírogatják, csak meg kellene némelyiket piszkálni s hullna az áldás bővíben. A kis kávéőrlő masina ott szerénykedik három lapos iparkocsi előtt. Az iparkocsik elsején elemózsia garmadával s néhány kiszolgáló ember, a másik kettőn két oldalt fapadok, köröskörül korlát, hogy baj ne essék. A vállalat igazgatója nem tarthat velünk, de barátsága, szívessége visz bennünket felfelé és mindig csak felfelé a kis vonaton. Megindultunk, már vissza nem térhetünk, hát eshetik is. És esik. Lassan, sűrűén, harma-