III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

XI. Tájékoztatás a jövő iskolai évre

esetén a fölvételre az engedélyt a tankerületi főigazgató adja meg, ha a késedelem alaposan megokoltatik. Az igazgató elutasító határozata ellen az illetők a tankerületi főigazgatóhoz, ennek határozata ellen a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fölebbezéssel élhetnek.

19. §. Az a tanuló, ki évközben felekezeti vagy községi középiskolából a szabályzat címében említett jellegű középiskolából más hasonló jellegű, de magasabb tandíjt szedő középiskolába lép át, ha az előbb látogatott középiskolában tandíjfizetési kötelezettségének eleget tett, továbbá tandíj fejében csak a két intézet tandíja közt mutatkozó többletet tartozik megfizetni. Ily esetben a tandíj egész összegéről a tanuló részére új nyugtatvány állítandó ki, az előbbi tandíjról szóló nyugtatvány bevonandó. Ha azonban valamely tanuló magasabb tandíjt szedő középiskolából oly középiskolába lép át, melynél a tandíj alacsonyabb, visszafizetésnek nincs helye. A tanulónak a lefizetett tandíjról szóló elismervénye a tanuló új nyugtatványa ellenében bevonandó.

24. §. A tandíj fizetése alól való fölmentést, a fölmenthető tanulók a miniszteri számvevőség által minden egyes intézetre nézve külön kiszámított átlagos százalékának határáig, a tanári testületnek meghallgatása mellett, az intézet igazgatója adja meg. (A budapesti III. kér. áll. főgimnáziumnál a fölmentés megengedett maximuma 30°/,,.)

A megszabott százalék határát átlépni az igazgatónak megengedve nincs, ellenkező esetben megfelelő kártérítésre köteles.

25. §. A tandíj fizetése alól nem menthetők föl az oly tanulók, akik nem képesek szegénységüket, vagy legalább vagyontalanságukat igazolni; nem menthetők föl továbbá azok a tanulók sem, kik az előbbi tanév, illetőleg időszak végén az erkölcsi magaviseletből „rossz“ vagy „kevésbé szabály- szerű“ érdemjegyet kaptak, vagy felsőbb osztályba való föllépésnél irányadó tantárgyak valamelyikében „elégtelen“ előmenetelt tanúsítottak; valamint azok sem, kiknek az említett tárgyakból, habár nem is volt elégtelen érdemjegyük, de több volt az „elégséges“ mint a „jeles“ és „jó“ érdemjegyük.

116