IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1921

II. Iskolánk az 1921-22. iskolai évben

5

Iskolánk az 1921—22. tanévben.

Az év története. Midőn intézetünk múlt tanévi történetét gondolatban végigszántjuk, megnyugvással és megelégedéssel jelentjük, hogy normális, zavartalan, intenzív munkában eltöltött tanév után záródnak iskolánk kapui.

Míg ugyanis az előző évekről szóló jelentéseinkben nevelő és tanítói munkánknak — sajnos — folytonos akadályoztatásáról kellett szólanunk és minden jóakaratú törekvés, minden munkánk megtört az anyagiak ijesztő hiányaival való meddő küzdelmekben; míg az ominózus járvány- és szénszünetek következtében igényeink lefokozásáról, a körülményekkel való megalkuvásról kellett szólni: azide* tanévben végre nemcsak elvégezhettük a szokásos tananyagot, de jórészben pótolhattuk is a közelmúltnak — most láttuk csak igazán, minő — ijesztő mulasztásait.

Két fontos tényt megnyugvással szögezhetünk le. Az első, hogy lassan-lassan úrrá leszünk az anyagiak ijesztő hiányain. Mert ha nem is állíthatjuk, hogy intézetünk épülete és felszerelése minden ideális igényt kielégít, de nagyjában jó állapotban van. Az évi tatarozások, javítási munkálatok a legsürgősebb szükségleteknek megfelelnek ; felszereléseinket nemcsak kielégítő állapotban tarthatjuk meg, de immár javításokra, sőt új beszerzésekre is gondolhatunk; az intézet tisztasága pedig semmi kívánni valót sem hagy hátra.

Az anyagi nehézségek leküzdésével párhuzamosan a másik örvendetes jelenség az, hogy a meg nem szakított iskolai év következtében nemcsak tanítói, de főleg nevelői munkánk eredményei is mindinkább biztatóak. így visszatért és megszilárdult a kölcsönös bizalom a szülői ház és intézetünk között, sőt mindinkább meghittebbé válik, amihez az idei iskolai évben újból bevezetett szülői értekezletek is hozzájárultak; a tanár és tanítvány között való viszony az egyedül helyes irányban állapodott meg, melyet egyrészt a méltányos szigorral párosult atyai jóindulat, másrészt a tiszteleten alapuló önkéntes engedelmesség és tanítványi szereretet szabályoznak. Bizakodó szemmel látjuk, hogy az ifjúság mindjobban megérzi e történelmi idők követelményeit s öntudatos tanári vezetés mellett buzgón készül a jövő nagy feladataira s már is beleszokott azon kötelességek teljesítésébe, melyeket a hazafias és valláserkölcsös érzés és gondolkodás számára előír. Ifjúságunk mindinkább hozzásimul, sőt a lehetőség határain belül résztvesz az alkotó hazafias és társadalmi munkában, lélekben együtt él a lihegő magyar lélekkel, részt vesz a nemzeti fájdalom és öröm ünnepein, gyűjt, áldoz, magától megvon, hogy a köznek adjon, az Önképzőkör s a Sportkör keretében pedig szorgalmasan edzi testét, lelkét, hogy a reá váró nagy feladatok előtt össze ne roppanjon. Tantestületünk pedig öntudatos készséggel és buzdító, példaadó munkával áll e törekvések szolgálatában.

II.

A