IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1911
I. Kiss Aladár dr.: Megemlékezés Hahóthy Sándorról
állandó előszeretettel foglalta le a maga számára a mathe- matika tanítását, hogy mint tanár is közelebb férkőz- hessék növendékei gyermekleikéhez, szívéhez. De a mathe- matika rideg formulái között is a szíve dominált: szívesebben elnézte, ha a sinus vagy cosinus tétel levezetésébe valami hiba csúszott, hisz azt ki lehet javítani, mint ha a gyermeklélek mosolygó harmóniáját valami ridegség zavarta meg. Azt vallotta pedagógiai hitvallásául, — kevesen bár, de vagyunk egynéhányan, kik vele együtt ezt valljuk, — hogy sokkal kevesebb csorbát okoz a világ harmonikus rendjében egy diákizgalomban elhibázott cosinus tétel, vagy egy hamis horátiusi interpretatio, mint egy igaz könnyekben feljajduló gyermeki lélek. Sokkal gyorsabban igyekezett szíve melegével letörölni az akaratlanul előtörő könnycseppet, mint kijavítani a levezetésben esett hibát. Ha megjelent növendékei körében, boldog mosolyra derültek az ártatlan gyermekarcok s naiv szórakozásaikból hiányzott a derű, ha ő távolmaradt azokból. Az intézmények életében, amelyek az emberiséget fejlődésében egy-egy lépéssel előbbre viszik, oly jelentéktelenek a nevek, a személyek. Legfeljebb határjelzők, amelyek közé elskatulyázzák a fejlődési folyamat egyes fázisait: és mégis, az ő neve, az ő személye, az ő emléke, úgy érezzük, több lesz mindig, mint puszta határjelző. Az ő emléke nekünk mindig valami jóleső derűt, melegséget fog jelenteni, életünknek egy rövid szakát, amelyben szívet éreztünk körülöttünk, üde, életet adó oázist, melyben az élet rideg napjai közepeit egy-egy pillanatra megpihenhettünk, felfrissülhettünk. Az elválás után, a jelen tanév folyamán mégegyszer felderült ez a melegség, s lelkeinket jóleső mosolyra fakasztotta; de már csak édes-bús volt e mosoly, mert fanyarrá tette az elválás el nem odázható kényszerűsége. — Március 18-án, névünnepén vettünk búcsút szeretett volt igazgatónktól, amidőn szeretett egyéniségének iskolánk számára itt maradó emlékéül lelepleztük arcképét. Meghatott lélekkel vettünk tőle búcsút, mégegyszer fel5'