VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916

I. I. Ferencz József. Gyászbeszéd

élő hittel, buzgó áhítattal . . . imádkozunk. És amikor imádkozunk, jóságos öreg királyunk példáját követjük. Mert miként első szent királyunk halálos ágyán a kereszténység isteni Anyjának pártfogása alá helyezte országát, úgy a második ezer évnek legelső magyar királya, I. Ferenc József is élete végén, a világháború kitörése után az isteni Szív különösebb ótalmába ajánlotta népeit. S ha ezt tette a földön, a szent földön is, ahova mint földi koronák ura elzarándokolt, mennyivel inkább remélhetjük ezt tőle az égben, ahol erős hitünk szerint immár elnyerte a halhatatlanság mennyei koronáját . . .

Föl, kedves ifjú Barátaim! Szálljunk a képzelet szárnyain elhúnyt dicső királyunk koporsójához! Legyünk szemtanúi a nagy temetésnek, amely örök nyugalomra kíséri millenáris fejedelmünket, ki a Gondviselés kegyelméből valamennyi királyunk között a leghosszabb ideig élt, a legtovább uralkodott. És a mélységes nemzeti gyász ezen óráiban a hódoló tisztelet, a hálás szeretet, a hazafiúi fájdalommal megszentelt őszinte kegyelet hangján . . . emlékezzünk! . . .

I. Ferenc József 68 éves uralkodása záróköve az ezeréves Magyarország történelmének, megnyitója és záloga a második ezer év fényes jövőjének.

18 éves korában, viharos időben jutott trónra és uralmának első 18 éve abból állott, hogy hiábavaló próbálgatások után és keserű csalódások, megpróbáltatások hatása alatt fokozatosan győzedelmeskedett önmagán. Az önmeggyőzés nagy harcát különösen azóta folytatta sikerrel, hogy nejévé tette a bájos Erzsébetet, akinek ereiben az Árpádok vére csörgedezett. Készben a szűkebb családi élet boldogsága varázsolta át természettől jóságos szívét annyira, hogy szakítva százados félreértésekre vezető hagyományokkal, lassankint a haladó korszellem munkásává szegődött és a népek millióiból álló hatalmas családnak is boldog atyja óhajtott lenni. Majd területveszteségekkel is járó súlyos vereségek véglegesen megérlelték benne azt a tudatot, hogy az uralkodó boldogságának alapja népeinek a boldogsága. Így jutott el élete legfőbb művéhez, a kiegyezéshez, amely a Monarchia nagyhatalmi állását biztosította. Így

4 '