VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916
III. ruttkai Erődi Béla, m. kir. udvari tanácsos, tankerületi kir. főigazgató 25 éves főigazgatói jubileuma
15 sággal. Én még külön is imádkozom. Hálát adok Istennek kegyességéért, hogy nekem ezen a helyen, ebben a munkakörben a huszonöt évet megérnem engedte. Tőletek pedig, kedves Barátom, a jó szándékot olybá veszem, mintha azt végrehajtottátok volna. Köszönöm nektek az irántam megnyilatkozó szeretetet és barátságot. Budapest, 1917 január 20. Szívesen üdvözöl igaz barátod : Erődi Béla. A nyilvános ünneplésről az illetékes helyről történt eme kívánság tiszteletben tartásával le kellett mondanunk. Szűkebb körben, az igazgatók 1917 május 19-én tartott értekezletén azonban átnyújtották neki a budapesti középiskolai tanártestületek üdvözlő feliratát és az igazgatók arcképét, díszes albumban összegyűjtve. Ez alkalommal mindnyájunk érzelmeit Szölgyémy Ferenc, a Ferenc József-intézet kormányzója tolmácsolta a következő beszédben : Méltóságos Udvari Tanácsos, kir. Főigazgató Úr! A székesfővárosi tankerület középiskolái lelkes örömmel kívánták ünnepükké avatni az idei évfordulót, mely példátlanul emlékezetes dátum alkalmával Méltóságod immár negyedszázadát töltötte be annak, hogy nemzeti életünk gócpontjában, mint a tankerület főigazgatója, illusztris hatáskörében ápolja, éleszti e magyar kultúra szent tüzét. A mai súlyos közviszonyok kényszerítenek bennünket, hogy ünneplésünk ne öltse a szívünk óhajtása szerint méltó arányokat, hogy ne adjunk magasabban lendülő szárnyakat örömünknek, hanem e terem falai közé szorítsuk lelkesedésünket, bár ennek indító oka országos méreteket érdemelne. De eme zárt körbe tömörít minket Méltóságod külön kifejezett tiszteletreméltó óhajtása is, mert hírét vevén ünneplő szándékunknak, január 20-án kelt levelében hangfogót kíván alkalmazni örömünk szavára, elhárítja üdvözlésünk nyilvánításának még azokat a szerény formáit is, melyekkel feltörekvő őszinte érzelmeink kifejezésének eléggé igénytelen módját kerestük. Méltóságodnak ez a levele a valóság szerint prózában Írott, de érzésben és gondolatban költői emelke- dettségű kifejezése annak, miként kell egyéni örömünknek szerénységgel eltompulnia a haza borús napjaiban, miként kell szívünk minden dobbanásának a nemzettest érverése szerint igazodnia. De Méltóságodnak ez a levele egy negyedszázad távolából felcsendülő visszhang is, visszhangja annak a szent fogadásnak, melyet a 25 évvel ezelőtt új főigazgatójukat köszöntő középiskolai igazgatók előtt épen ebben az épületben tenni méltóztatott, mely szerint magasztos hivatásnak tartja minden érzését, de minden tevékenységét is a hazai kultúra szolgálatába bocsátani; hogy férfias buzgalmát, szelleme erőit, pedagógiai tapasztalatait, sokoldalú tudását és szíve szeretetét e tankerület középiskoláinak fogja szentelni. Az e fogadalomhoz való hűséget, az elvekben való kitartást, a munka következetességét ünnepeljük ma, mely munka
