VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1915

II. Egyéb adatok az 1915/16. tanév történetéhez

12

Alajos hittanár és szerkesztő úr jelent meg elnöki minőségben, lelkesítő és szeretetteljes szavakat intézve az ifjúsághoz. — Az izraelita vallású tanulók hittani vizsgálatán, több kiküldött iskolaszéki tag élén, dr. Munkácsi Bernát tanfelügyelő, a M. Tud. Akadémia tagja és dr. Adler Illés főrabbi voltak jelen, akik teljes megelégedésüknek adtak kifejezést.

A református vallású tanulók most már állandóan szintén magában az intézetben nyernek külön hitoktatást és nem kellett távol eső más iskolába menniök közös hittani oktatásra, ami előbb sok időveszteséggel járt. E tanulók hitoktatását Sebestyén Jenő hittanár és theol. m. tanár hadba- vonulása folytán dr. Patay Pál hittanár végezte kiváló ügyszeretettel, hittanvizsgálatukon pedig dr. Szabó Ferenc, itteni tanár úr volt szíves elnökölni.

*

Az ifjúság előmenetelét az Érdemsorozat és a Statisztikai Táblázatok tüntetik fel. A bukottak százalékát nagyon gyarapította e tanév folyamán is a túlságos sportolás. A testület, ez ügyben már az 1911/12. tanévben a következő köriratot intézte a szülőkhöz, melyet újból melegen figyelmükbe ajánl:

194. sz.

(A tanári testület 1912. évi február hó 17-én tartott értekezletének határozatából.)

Az a szomorú eredmény, amely intézetünk ifjúságának tanulmányi előmenetelében a lefolyt félév folyamán észlelhető volt, arra indítja a tanári testületet, hogy nyomatékosan felhívja a bajok néhány okára a t. szülők' és helyettesek figyelmét.

A mozgószínházak és rossz olvasmányok általánosan ismert veszedelmén kívül a tanári testület a bajok egyik főokát a sport körül űzött visszaélésekben látja. Intézetünk teljes tudatában van a testi nevelés nagy fontosságának és arra szakszerű felügyelet mellett a kedvező helyi viszonyok között kiváló gondot fordít. (A rendes testgyakorlati órákon felül hetenkint egyszer minden osztály számára játékdélután, kirándulások, stb.) De épen ezért a sportnak az intézeten kívül való szertelen űzése ellen fel kell emelnie tiltó szavát.

A józan határokat nem ismerő, túlságba vitt sportolás valóságos szenvedélyévé vált már sok tanulónak annyira, hogy ez néha még egészséges testi fejlődését is — ahelyett hogy előmozdítaná — inkább veszélyezteti ; szellemi munkásságára pedig általában káros befolyással van. Amennyiben nemcsak azt az időt vonja el a tanulmányoktól és a szellemi