VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1914
I. Iskolánk és a háború
I. ISKOLÁNK ÉS A HÁBORÚ. Alig oszlott szét az 1913—14. tanév végén ifjúságunk, midőn az évzáró Tedeum fenséges hálahimnuszát gyászos harangzúgás váltotta fel. Sirattuk a szent korona várományosának megrenditő halálát, amelyet egy idegen néptől felbujtott bűnös ifjú okozott gyilkos golyójával. A vak faji fanatizmus nemcsak a hatalmas államférfim és katonai képességekkel ékeskedő fejedelmi személyt ragadta el tőlünk, hanem kioltotta életét trónörökösünk fenkölt lelkű hitvesének is, megfosztva a legjobb szülőktől három kis árvát és búbánatba döntve ötven millió hű alattvalót. Az egész művelt világ mélyen megdöbbent, minden nemesen érző szív megrendült ily tragédia láttára. Csoda-e, ha a leendő koronás királyának elvesztését sirató magyar nemzetet a gaztett igazságos megtorlásának vágya hadi készülődésre lelkesítette ?! Mire pedig az 1914—15. tanév megnyitásának ideje elközelgett, már javában folyt a harc északon és délen. Az általános hadi készülődés, mint parancsoló szükséglet és elsőrendű nemzeti feladat, nem hagyhatta érintetlenül a béke műveit, így az iskolák életét sem. Intézetünket augusztus második felében már behívott magyar népfelkelőkkel elárasztva találta a felsőbb hívó szóra a szokottnál korábban a közös munka tűzhelyéhez siető tanári kar. A javító vizsgálatokra és beiratásokra sereglő tanulók, valamint a tankerület szeptemberi érettségijére gyülekező ifjak számára már csak a legkorlátoltabb számú helyiség állott rendelkezésre. A 3. számú m. kir. honvédhadtápzászlóalj augusztus 22-től szeptember végéig volt intézetünkben, mikor innen az esztergom-kenyér- mezei fogolytábor őrizetére vezényelték el őket. Jóleső örömmel emeljük ki, hogy katonaságunk egész ittléte alatt kifogástalan fegyelmet és mindenkor illedelmes magaviseletét tanúsított; úgy hogy az igazgató indíttatva érezte magát, hogy a katonaság elvonulása után Aggházy 1*