VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
27 A ritkítás oly nagy volt, hogy a csövön keresztül egyáltalában nem lehetett kisülést létesíteni, még akkor sem, ha Soddy a bennmaradt levegőt ezerszeresen összenyomta. Pedig a. kisüléshez igen kevés gáz is elég. Az nránnitrát néhány hónapig volt elzárva. Mikor Soddy azt hitte, hogy már elég helium fejlődött, a csőben kisülést keltett. Ekkor a csőben levő gáz izzásba jön, tehát színképét meg lehet figyelni. A helium jellemző vonalai egészen tisztán látszottak. Ez a módszer annyira érzékeny, hogy 1 milligramm helium tízmilliomod- részét is észre lehet venni. Más alkalommal Soddy 1 ugyancsak az urán heliumtermelését vizsgálta meg. Módszere az előbbivel lényegében egyező volt. A keletkező héliumot ekkor is kétségtelenül meg tudta állapítani, sőt a helium fejlődésének mértékére is tudott közelítőleg következtetni. Ha 1 millió kg uránból egy évig felfogjuk a héliumot, körülbelül °2 milligramm gázt kapunk. P7 milligrammnál mindenesetre többet, 2‘5-nél pedig kevesebbet. Más a-sugárzó anyagot is megvizsgáltak ilyen tekintetben, így Rutherford és Boltwood a poloniumból fejlődő héliumot mutatták ki. Más esetekről még utóbb szólunk, mikor a rádioaktív anyagok egész sorozatait fogjuk megismerni. Fontos bizonyítékot szolgáltattak Rutherford és Geiger1 2 is, mikor az a-részecskék atomsúlyát közvetlenül megmérték és azt találták, hogy ez jól megegyezik a héliumnak már előbb ismert atomsúlyával. Mindezek alig hagynak kétséget. Rutherford felfogásának helyessége iránt. A helium atomai olyan a-részecskék, melyek eredetileg pozitív töltéssel hagyják el a rádioaktív anyagot, de bizonyos nagyságú út megtétele után töltésüket elvesztik. A helium molekulája egy atomból áll, és így ezen atomok szabadon, magukban is megmaradhatnak. Arra a kérdésre, hány a-részecske hagyja el a rádioaktív anyagot, a szcintillálás jelensége alapján felelhetünk. Ha cinkszulfiddal bevont lap mellé a-sugárzó anyagot állítunk, a lapon rövid időközökben apró villanásokat látunk. Ezt nevezzük szcintillálásnak, melyet először Crookes, tőle függetlenül Elster és Geitel vettek észre 1903-ban. A legjobb anyagok e jelenség kimutatására a cinkszulfídon kívül a willemit nevű ásvány, a zöldes színű bariumplatinacianid só és a gyémánt.2 E jelenség kényelmes megfigyelésére szolgál a CROOKEs-féle 1 Phys. Zeitschr., 1909, 41. lap. 2 Phys. Zeitsch., 1909, 42. lap. :í Marsden, Knowledge, 1913, 55. 1.
