VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
20 Ez a tulajdonképeni alapja az elektron-elméletnek, melyet az elektromosság tanában jelenleg széliében alkalmaznak. Ehrenhaft1 1910-ben kísérletéi közben arra az eredményre jutott, hogy az elektronnál kisebb töltést is talált, más szóval, hogy a ß-sugarak elektronjainak töltése még tovább is felosztható. Ez az elektron-elmélet megdöntését jelentette volna, és azért érthető feltűnést keltett. Ehrenhaft módszere abban állott, hogy fémpálcák között ívfényt létesített, mint ahogyan az ívfényvilágításnál szénpálcák között keletkezik a fény. Eközben a fémről igen apró, elektromossággal megtöltött részecskék válnak le. Ezeket Ehrenhaft két fémlap közé vezette. E lapokat telep pozitív, ill. negatív sarkával kötötte össze, és így a lapok ellenkező elektromosságot vettek fel. Míg a lapok a teleppel nincsenek összekötve, a fém- részecskék saját súlyuk folytán lefelé esnek. A levegő nagy ellenállása folytán az esés lassan megy végbe. Ha a lapok elektromosak, a részecskékre súlyukon kívül az elektromos erő is hat, és ezek együttes hatása folytán a részek felfelé mozognak. A fémgömböcskék sűrűségéből, nagyságából, a levegő ellenállásából és a mozgás sebességéből a részecskék töltésének nagyságára, az elektron töltésére lehet következtetni. A levegőben vagy bármilyen más gázban lebegő fémgömböcskék töltésének ilyen meghatározása TowNSEND-től és THOMSON-tól ered. Millikan a fémrészek helyett folyadék szétporlasztása által állított elő lebegő részecskéket. Ehrenhaft ezenkívül WiLsoN-nak úgynevezett «felhőmódszerét» is használta. Az előbb említett fémlapok közé akár RöNTGEN-sugarakat, akár rádioaktiv-sugarakat bocsátott. Ezek a sugarak, mint láttuk, a levegőt ionizálják, vagyis a levegő molekuláit pozitív ionra és negatív elektronra bontják fel. A levegőben mindig van több-kevesebb vízgőz. Minél melegebb a levegő, annál több párát tud felvenni. Ha a levegő lehűl, akkor a vízgőz egy része feleslegessé válhat, kis vízgömböcskék alakjában (köd, felhő) lecsapódik. Ha a levegőben porszemek vannak,- akkor a vízpára elsősorban ezekre rakódik.2 Ha a por helyett a levegőben ionok és elektronok vannak, ezek is elősegítik a vízgőz lecsapódását és a keletkező vízrészecskék «magjai» lesznek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lecsapódás elsősorban a negatív elektronokon történik. Ezáltal negatív töltésű vízgömböket kapunk, melyeket épen olyan megfigyelésnek lehet alávetni, mint az előbbi módszerben a fémrészecs1 Phys. Zeitschr., 1910, 619. és 940. lap; Term.-tud. Közi., 1910, 905. lap. 1 Ezen alapszik az esőnek a levegőt tisztitó hatása is. Az esőcseppek a port,, melyre lecsapódtak, a levegőből a Földre szállítják.
