VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
16 mosak. Ezt úgy tekinthetjük, hogy egyenlő mennyiségű pozitív és negatív elektromosság van bennük. Az előbb ismertetett sugaraknak az a hatásuk, hogy az útjukba eső gázmolekulákat vagy atomokat két részre bontják. Az egyik rész a pozitív ion, a másik a negativ elektron. Mivel az atom ezen folyamat alatt csak az elektront veszítette el, az elektron tömege pedig igen kicsi az atoméhez viszonyítva, azért az atomból megmaradó résznek, az ionnak tömege észrevehető mértékben nem különbözik az atométól. A sugaraknak ezt a hatását ionizálásnak nevezzük. A gáz ionizálásakor tehát az atomok felbomlanak pozitív ionra és negatív elektronra. A gáz csak addig marad ionizált állapotban, míg a sugarak áthatolnak rajta. Az ellentett elektromosságok u. i. vonzzák egymást, az ionok és elektronok tehát egyesülni igyekeznek. Mihelyt az ionizáló ok megszűnik, az újraegyesülés valóban be is következik és pedig igen rövid idő alatt. A gáz tehát csak addig vezeti az áramot, míg a sugarak hatása alatt van. Ha megtöltjük elektroszkópunkat akár pozitív, akár negatív elektromossággal és közönséges levegőn hagyjuk, akkor töltését idővel elveszti. A levegő tehát kisebb-nagyobb mértékben mindig vezeti az elektromosságot. Mondottuk, hogy ez csak úgy lehetséges, hogy a levegőben pozitív ionok és negatív elektronok vannak, más szóval, ha a levegő molekulái részben ionizálva vannak.1 Ezt először Mac Lennan és Burton vették észre 1902-ben és ezáltal a légköri elektromosság vizsgálatának új fejezetét nyitották meg. Az ionizálást valamilyen sugárzásnak kell előidéznie. Minél gyorsabban vesztik el a testek a levegőben töltésüket, annál több ionnak és elektronnak kell jelen lennie és annál erősebb a sugárzás, mely ezt a vezetést előidézi. Igen különböző helyeken és időben, eltérő viszonyok között megfigyelték a levegő iontartalmát. A másodpercenként keletkező ionok száma a levegő minden emsében 3'5 és 30 között változik. De honnan jut a levegőbe ez a sugárzás? Erre biztos feleletet az eddigi megfigyelések alapján még nem tudunk adni. Annyi bizonyos, hogy a levegőbe jutó sugárzás egy része a Földből ered. Ezt közvetve és közvetlenül már többen kimutatták. Ebert és Kurz 2 a Földnek ezt a sugárzását «rádioaktív kilégzésnek» nevezik. A Föld felületén kb. 1 m1 2 területet lefödtek és a Föld színe fölé fémlapot helyeztek, melyet elektromossággal megtöltöttek és érzékeny elektroszkóppal kötöttek össze. Ez a lap a Földből esetleg kilépő ellenkező töltésű részecskéket magához vonzza, és így 1 Természettud. Közi. 1912, 854. lap és 1913, 92. lap. 2 Phys. Zeitschr. 1910, 11. köt., 389. lap.
