VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912

I. A radioaktív anyagokról

9

Vájjon a rádioaktív anyagok sugárzása a molekulából vagy az atomból indul-e ki ? A feleletet erre a kérdésre, mely a későbbiek szempontjából lényeges, az eddig alapján könnyen megadhatjuk. Említettük, hogy a rádiumot tisztán nem használják, csak a brómmal és chlorral való vegyületeit. De a surgárzás a tapasztalat szerint pusztán attól függ, mennyi rádium van a vegyületben. Hogy a rádium milyen más anyaggal társult, az a sugárzás erősségére nézve közömbös. Ennélfogva a sugarak csakis abból a részből eredhetnek, mely valamennyi vegyületben egyformán megvan. De vegyületbe a rádium atomja lép a bróm vagy chlor atomjaival és így a sugárzás a rádium atomjából indul ki, nem pedig a molekulából. így van ez minden más rádioaktív anyagnál is. Ha egyforma mennyiségű urán akármilyen más anyaggal egyesül, a vegyület sugárzása mindegyik esetben egyforma erős. Azt a tapasztalatot, hogy a sugarakat mindig a rádioaktív anyag atomja bocsátja ki, úgy szoktuk kifejezni, hogy a rádioaktívitás az atom tulajdonsága. Ez a gondolat CuRiE-től és NEJÉ-től ered.

II. A rádioaktív sugarak természete.

Az előbbiek alapján azt lehetne hinni, hogy a rádioaktív anyagok egyforma természetű sugarakat bocsátanak ki, csak éppen a sugarak erőssége változik anyagonként. A behatóbb vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a sugarak között különböző tulajdonságúak vannak. Hogy ezeket a viszonyokat könnyen megérthessük, előbb a ritkított gázokban végbemenő kisülés különféle alakjait kell megismernünk.

Ha az áramvezetéket valahol megszakítjuk, akkor a vezeték két vége közt kisebb vagy nagyobb szikra ugrik át aszerint, amint a feszültség a két drótvég között kisebb vagy nagyobb. Ha a szikrát nemcsak szabad levegőben akarjuk előállítani, hanem más gázban vagy ritkított levegőben, akkor e gázt üvegcsőbe zárjuk. E cső két végén, mint a következő ábrákon láthatjuk, egy-egy vezeték, elektród, nyúlik be. Azt az elektródot, mely az áramforrás negatív sarkával van összekötve, katód- nak nevezzük, a másikat anódnak. Ugyanazon áramforrásból ritkított gázt tartalmazó ú. n. GEissLER-csőben sokkal nagyobb szikrát állíthatunk elő, mint szabad levegőben. Amíg a ritkítás nem túlságosan nagy, addig a szikra mindig az egyik elektródtól a másikig halad, bármilyen legyen is a cső alakja. Ha a cső kigyózó, akkor a szikra is követi ezt az alakot. Nem igy azonban, ha a ritkitást az edényben addig folytatjuk, míg benne a levegőnek vagy gáznak már csak nyoma marad. Ezekben az ú. n. CROOKES-csővekben a sugarak a katódból indulnak ki,