VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1911

VII. Jelentés az intézet egészségügyi viszonyairól

71

adtán a többi osztályok is részesültek egy-egy egészségtani órában. Számuk összesen 31 volt.

Az ifjúság egészségi állapotára áttérve, elsősorban jegyzékbe vettem azon tanulókat, akik orvosi tanácsot, felügyeletet igényeltek. Számukról a következő kimutatás ad felvilágosítást:

Ez évben

Múlt évben

Ez évben

Múlt évben

Szemére panaszkodott

179

(239)

Teljesen tornamentes

42

(27)

Fülére «

40

(56)

Részben «

27

(27)

Internista volt

___

_ 10

(11)

Ideiglenesen «

25

(44)

Kosztos

____________

82

(94)

Rajzmentes _________

10

(4)

Vasúton bejárt

______

105

(95)

A beszédhibásokat ezen tanévben is Simonyi tanár úr írta össze, aki egyúttal a tanfolyamot is tartotta. Beszédhibást talált 189 (múlt évben 149-et), a tanfolyamon résztvett lő tanuló.

A tanulók fejlődésének szemmeltartása végett ez évben is 4-szer mértük magasságukat és súlyukat, két ízben mellbőségüket. Hasonlókép minden tanulót megvizsgáltam és otthoni elfoglaltságára vonatkozólag kikérdeztem. Ezen adatok kivétel nélkül az illető törzslapjába kerültek és olyan esetben, hol már négy évi bejegyzésekkel rendelkezem, igen jó betekintést nyújtanak a tanuló fejlődésébe. Ilyenkép megállapítottuk, hogy a tanulók súlyfejlődésének átlaga egyre növekedik és különösen a tanév utolsó részében a súlynövekedés szemmel- látható. Az átlagos súlynövekedés az utolsó évnegyedben az előző három évben volt 0*25, 0‘35 és legutoljára 0.61 kilogramm, a VII-ik osztályban a hét éven át fennállott súlyfogyás 043-ról súlynövekedésre változott át (+0*27), míg a VIII-ik osztályban ekkor a súlyfogyás 083 kilogrammról 0*52-re, illetőleg 0*38-ra szállott alá.

Ezen eredmény összefüggésben áll a tanulók rendszeresebb iskola- látogatásával, ami viszont a rendes tanulást mozdítja elő és kevésbbé kényszeríti őket a évvégi éjjeli-nappali tanulásra. Az ellenőrzést főleg a tanulók igazolványainak átvizsgálása által gyakoroltuk, részben a tanulók meglátogatása által; számuk: 233-ra rúgott (múlt évben 215), beleszámítva a kosztos tanulók meglátogatását.

A tanulókat, kik valami betegségben tanácsomat akarták vagy kiket beidéztem, mert igazolványaikat illetőleg kikérdezni valóm volt, tanáccsal kellett ellátni, az óraközti szünetekben fogadtam, nehogy a tanórákból mulasszanak. A fontosabb eseteket a rendelőkönyvbe vezettem be. Külön ki akarom emelni, hogy rendszeres rendelés nem történt, hanem ajánlás, tanácsadás, hogy hová forduljon és ellenőrzése vájjon ennek foganatja volt-e. A sok szegény tanuló nehezen tehetett