VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1911
II. A számfogalom a középiskolában
II. A SZÁMFOGALOM A KÖZÉPISKOLÁBAN. I. A számfogalom általában. A mennyiségtan alapját és kiinduló pontját a számsor képezi. A számlálás már bizonyos műveltséget feltételez; azt azonban nehéz eldönteni, vájjon a tőszámok vagy a rendszámok képezték-e a számsor alapját. A mennyiségtan — amint tudjuk — tőszámnevekkel dolgozik, a rendszámok a tárgyak sorának a megállapításánál játszanak kiváló szerepet. A számításnál a rendszámokra ritkábban van szükség és mégis azt állítják a tudósok, ezt mondja például Kronecker,1 hogy a számsor fejlődésének kiinduló pontját a sorszámok képezték. Ugyan mire alapítja Kronecker ezt a feltevést ? Erre nem felel Kronecker, de ki tudja, nem az ó-szövetségi szentírás első könyvére gondolt-e, ahol a teremtés napjainak felsorolásánál rendszámok szerepelnek; de még ott is azt találjuk: «És lón este és lön reggel egy nap.» E forrás szerint tehát a számsor a tőszámnévnél kezdődött. Egy körülmény azonban mégis támogatja Kronecker állítását: a rovás. Ez a kettős könyvvitel ősi alakja, még pedig olyan adatokat szolgáltat, hogy a csalás ki van zárva. Két egymásba illő farudacska az egész eszköz és amikor például a juhász átveszi a gazdától a nyáját, egymásba illesztik a két fadarabot és annyi bemetszést tesznek rája, amennyi a birkák száma. Ez meglővén, az egyik fele ott marad a gazdánál, aki most már újabb bevágást nem tehet a maga fadarabjára, mert hiszen összeillesztve azonnal kisülne a turpisság. Viszont azonban a számadó sem faraghat le a rovásnak nála levő darabjáról egy néhány bevágást. Ez a rovás a számadó kontójának «tartozik» oldala; a másik oldalát ennek az ősi főkönyv-lapnak 1 Kronecker: Über Zahlenbegriff. Journal für Mathematik. 101. köt. 139. lap.
