VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1918-1919
V. A szülő és a gyermek az iskola szempontjából
9 kezeit meg rólunk, mutatja az, hogy sok gonddal járó hivatala mellett talált időtt arra is, hogy ifjainkat a húsvéti szent időre előkészítse. R. M. V. A szülő és a gyermek az iskola szempontjából. Az 1920. június 26-án az iskola tornatermében tartott VI. kerületi szülői értekezleten elmondta az igazgató. A megalázott magyar nemzet úgy áll ma előttünk, mint egy nagy család, amelynek tagjai mindig szerették egymást, de ennek a szeretetnek C3ak akkor ébredtek tudatára, amikor a szenvedések tengere árasztotta el az eddig tejjel-mézzel folyó Kánaán földjét. Ennek a nagy családnak egy kis töredékeképen gyűltünk ma itt össze, mint egy kisebb, egymáshoz közelebb álló családnak tagjai, akiket a magyar nemzet nagy fájdalmai, nagy gondjai és szenvedései közt még egy erős kapocs fűz összébb egymással: gyermekeink. Ha róluk van szó, nem lehet és nem szabad szülőktől rossz néven venni, ha a haza minden gondja, a nemzet minden fájdalma közt gyermekeik jövendő boldogulása életüknek főcélja. Hiszen ez a cél nem is áll ellentétben a magyar nemzet nagy céljaival : gyermekeink az a nemzet, amelynek jövendő boldogulását akarjuk, ők azok a magyarok, akik a mai csonka Magyarország helyett az ezeréves, régi magyar hazában keit, hogy boldogulásukat megtalálják. S ha gyermekeink erre készülnek s ebben a nagy munkában való támogatásunkra neveljük őket, az ó egyéni boldogulásuk az egész magyar nemzet boldogulásának az útja lesz. Önök mellé, mint apák és anyák mellé odaállunk mi is, akiknek ugyanaz a célunk, mint Önöknek: gyermekeink boldogulása. Azzal, hogy a gyermekeket a mienknek mondjuk, mi, az iskola emberei, nem vesszük el őket szüleiktől, csak azt akarjuk jelezni, hogy mi is épen úgy akarjuk az ő boldogulásukat, mint Önök, nem mint a szülők versenytársai, hanem mint a szülők támogatói ebben a gyönyörű munkában. Azt akarjuk, hogy minden gyermeknek az iskola épen olyan meghitt otthonává váljék, mint amilyen a családi tűzhely köre, azt akarjuk, hogy a gyermek épen olyan bizalommal tekintsen ránk, mint amilyen bizalom szüleivel szemben él benne, azt akarjuk, hogy szülő is, gyermek is érezze, hogy az iskola embere a tanító, a tanár, nem idegen, hanem épen olyan belső tagja a gyermeket nevelő családnak, mint azok, akik vér szerint is a családtagok közé tartoznak. f Ennek a felfogásunknak azzal adunk mindig kifejezést, hogy az'iskolában folytatott munkánkan mindig a gyermek érdeke áll előttünk, mindig
