VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1916

I. I. Ferenc József

■’S

I.

r ferencz József. ,

Öreg királyunk élete alkonyán még egyszer kénytelen volt kardot rántani; de a szörnyűséges mérkőzés végét nem érhette meg: 1917. novemberének 21.-én elnyugodott. Fegyverzajgás idején foglalt trónt egykor az ifjú, s az akkorinál sokkalta szörnyebb harci dübörgés kísérte sírjába az aggastyánt.

Nehéz s döbbenetes volt valónak tudnunk, hogy ki fejedelme volt már apáinknak, sőt nagyapáinknak, kinek élete egy század nagyobbik részének magyar történetét is jelenti, kinek hosszú uralkodása szinte a gondviselésszerű változhatatlanság biztos érzetét rögzítette népei leikébe: elhanyatlott. elköltözött fejünk felől, amikor a riadt világnak sarkai rengenek.

Uralma kezdetén szemben áll vele a jogait védő magyar nemzet; elhunyta idején ajkán az ő nevével szegezte fegyverét ellenének a magyar katona. Hogy e nemzet fiai Ferencz Józsefet nemcsak elméjükben tudták királyuknak, hanem szívük is azzá fogadta, azt a ragyogáson kívül, melyet Szt. István koronája ad a magyar lélek előtt viselőjének, egyéb ok is tévé: kétségtelen királyi tulajdonságai. Megvolt benne a fenkölt királyi hivatás méltóságának érzete, melynek tudatában, isteni jogon és küldetésében bízva állt népei felett; de ismertük benne a modern államfő munkás kötelességérzetét, népei iránt való lelkiismeretes gondját is; tudtuk róla, hogy uralkodója, egyszersmind első és legpontosabb tisztviselője két államának. így kötötte össze személyében a múltak királyi hagyományait a jelen uralkodói kötelmeivel. Szinte élete utolsó percéig dolgozott, példát mutatva arra. ami egyedül teheti a világot jobbá, az életet igazabbá, teljesebbé: a nemes, törhetetlen kötelességteljesítésre.

1*