VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915
Dr. Keil Alajos
5 meglátni. A jó testületi szellemnek ő volt egyik leghívebb ápolója. A társalgásban élénk részt vett. Kifogyhatatlan volt az apró jellemző történetkék előadásában, melyek valaha környezetében lejátszódtak s melyeket az éppen fennforgó esetre per analogiam applikált. Kicsillogott ezekből emberismerete és jó humora. A szatiri- zálásra kevés hajlamot mutatott; ha ezt a hangnemet ütötték meg, mintha idegenül érezte volna magát. De sajátja volt az a szerencsésebb fajta humor, mely nem fölényeskedésből származik, hanem az élet elfogulatlan szemléletéből, mely csak leveszi a komorság nyomását a lelkekről, de nem hagy fulánkot senki szivében. Azon emberek közül való volt, kik a társadalmi formák kényszere nélkül is, benső szükségletből tartják fenn a jó viszonyt. S nemcsak azok iránt érzett így, kik legutóbb voltak hivataltársai, hanem a múlttal összekötő szálakat sem tépte el soha. Nem írunk e sorokban kimerítő életrajzot. A mi tisztünk csak az, hogy a megemlékezés koszorúját tegyük le sírodra, derék bajtársunk! Megindultan állunk meg előtte. A virágok, a melyek rajta díszlenek, kedveseid szeretetéről regélnek. De hol a Te szereteted ? Hol reményeid, kétségeid, örömöd, bánatod, az elszántság, a csüggedés, az eget ostromló vágy, a lemondás melancho- liája, a soknevü, de még többször névtelen érzés annyi száz alakja ? Nincs e kérdésekre felelet. Vagy talán arra akar a természet kegyetlen mysteriuma megtanítani, hogy énünk azért tűnik el nyomtalanéi, mert tulajdonképpen csak eszköz s a cél a közösség erőgyarapodása? hogy nem magunknak élünk? hogy életünk tartalmából csak azon nem diadalmaskodik a halál, a mit másokért tettünk? Ha így van, akkor Te sem haltál meg egészen! Az ismeretek, melyekre a nemzedékek sorát megtanítottad, tovább gyü- 'mölcsöznek s a kitartás nemes példájában, melyet még legutóbb a betegséggel vívott küzdelmedben is csodáltunk, kiapadhatatlan erőforrást hagytál reánk! Dr. Zindl Béla.
