VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915
III. Gyűjtsünk gyógynövényeket a hadseregnek
III. Gyűjtsünk gyógynövényeket a hadseregnek! A háború felhője még mindig nem vonult el hazánk egéről s újabb meg újabb áldozatokat vár tőlünk a hadsereg. Ti, kedves ifjak, már eddig is sokféleképpen vettétek ki részeteket abból a nagy mozgalomból, melyben korkülönbség nélkül mindenkinek helyt kell állania s valahányszor kormány vagy iskola hozzátok fordult, a várt eredmény soha sem maradt el. Ezúttal olyasmit kér tőletek a hadvezetőség, a mit pénzáldozat nélkül, aránylag csekély fáradsággal megtehettek s a mi még azonfelül ifjúi kedélyetekre, sőt testi egészségetekre is nagy haszonnal jár. Ez az újabb tennivaló a gyógynövények gyűjtése. Hazánk földjének áldott talaja nem csupán a kenyéradó búzát termi meg bőséggel, de elhagyott s megmüveletlen területein is buján tenyésznek azok a növények, melyeknek gyógyerejét századok óta ismeri a magyar nép. Az orvostudomány újabban már nem szorul annyira a gyógynövényekre, mint hajdan, mert a tudomány előrehaladtával ugyanazon hatású gyógyszerek a kémia segítségével gyorsabban, olcsóbban állíthatók elő. A régi mondás azonban, hogy „fübe-fába hagyta Isten az orvosságot“, még ma is igaz és ime, a mostani szűkös viszonyok között, a mikor a kémiai gyáripar sem tudja a szükségleteket előállítani oly mértékben, a mint szükséges volna, talán még fokozottabb mérvben áll ama népies szólás, annyira, hogy az idei esztendő a gyógynövények gyűjtésének esztendeje lett. Eddigelé is sok millió maradhatott volna meg hazánkban, ha az arra hivatottak és a hozzá értők a gyógynövények gyűjtését, sőt termelését is nagyban űzték volna s nem történt volna meg annyiszor az a furcsaság, a mi eddig napirenden volt, hogy hazánk földjén külföldi megbízásokra gyűjtött herbákat a mi gyógyszerészeink és droguistáink drága áron vették meg a külföldtől. Ennek nem szabad ezután így folynia s azért is a mostani gyógynövénygyüjtési mozgalom nem csupán a pillanatnyi k «-------'—m-- .......... —
